.jpg)
Idestova húsz év telt el azóta, hogy a ladovi Rebbe száműzetésbe küldte Asher Levet. Lev immár világhírű festőművész. Nős, a tizenegy éves Rocheleh és az ötéves Avrumel apja. Dél-franciaországi ott-honától távol, a brooklyni chászid közösségben még mindig "megmagyarázhatatlanul aberrált"-nak tartják. Amikor szeretett nagybátyja meghal, családjával New Yorkba utazik, és akarata ellenére ismét a régi konfliktushelyzetben találja magát: két kultúra között őrlődik. S rá kell döbbennie: valahol a mélyben egy hihetetlen titok lappang. Egy titok, mely befolyással bír saját és közössége jövőjére egyaránt. Egy titok, mely visszavonhatatlan, félelmetes döntést igényel tőle... Az Asher Lev öröksége a vallás, a művészet és a család fájdalmasan szép regénye. "Különböző színű krétákkal egy halottégető máglyán lévő oltárra lekötözött fiatal fiút rajzoltam, és egy fölé magasodó szakállas férfit, felemelt kezében hosszú pengéjű késsel, a háttérben alig észrevehetően egy kos fenséges fejét. Gyorsan dolgoztam, a krétákat cserélgetve. Éreztem a tábla keménységét, alig vettem tudomást a szétporló, puha krétákról, egyik színt satíroztam a másikra a jobb középső ujjammal a tábla felületén. Tágra nyitott szemmel rajzoltam a fiút, vékony nyaka hátraível, torka kiszolgáltatva az éles pengének; a szakállas férfi szenvedő és elszánt, szabad keze szánakozó, egyben céltudatos mozdulattal a mellét markolja - mindez a kréta és az ujjaim munkájával odarögzítve... Közelebbről is megnéztem, és akkor észrevettem az arcokat, és megrémültem, kétségbeestem, és megfordult a fejemben, hogy hátha Rocheleh is alaposabban szemügyre vette őket, és a rajz elé léptem, hogy amennyire csak lehet, eltakarjam azokat az arcokat. Gyors ujjmozdulatokkal újrarajzoltam őket, egy percbe sem telt. Aztán visszafordultam az osztály felé. - Izsák megkötözése egy olyan emberről szól, aki oly mélyen hisz az Örökkévalóban, hogy hajlandó feláldozni neki az egyetlen fiát. Mi köze van ennek a hosszú és magányos gyötrődés témájához?"
Nagyon jó volt elkezdeni olvasni, nem kertelt, belevágott a közepébe. Otthonosan éreztem magam, jó volt hallani a korábbi szereplőkről és megtudni mi történt velük. Kicsit tompultak az előzőben felhalmozódott ellentétek, a felek kezdtek közelíteni egymás felé és élték saját kis életeiket - egymástól távol.
A könyv első fele kb. 3 hét történetét mondja el. Asherrel együtt közben újra bejárjuk a "régi" tájakat, megtudunk ezt-azt a családjáról. A Rebbe felad egy rejtvényt és én meg voltam győződve, hogy tudom a megfejtést. (A harmadik lesz az igazi - én azt gondoltam, hogy megfest még egy feszületet...)
A könyv második felében Asher vajúdásának lehetünk a tanúi. Ennek a végén önként adja Avrumelt a számára kiválasztott útra, a Rebbe-vé válás felé.
Nagyon izgalmas könyv, nem tudom az első kötet nélkül élvezhető lenne-e. Engem megint lenyűgözött/megdöbbentett a zsidók világa. Talán egy kicsit meg is ijesztett, mert számomra nem működhet az, hogy a vallás ennyire az élet útjába álljon és mindent annak a szemüvegén keresztül nézzünk és ítáljünk meg. Nekem az 1+1=2 módszer jön be.
Jó volt megint olvasni a festészeről, kompozíciókról és színekről.Mitől lesz egy festmény festmény vagy csak kép. Legszívesebben mindig kikerestem volna azt a festényt, amelyről éppen ír, hogy még érthetőbb legyen a leírás.
Volt azért néhány furcsaság is. Devorah meséje, amelyben saját gyermekkori élményét írja meg nem értem hogyn lehet gyermekmese. Talán egy kicsit sokat is foglalkozott a Devorah történettel és ehhez képest azt nem éreztem befejezettnek.
Aki elolvasta az elsőt olvassa el ezt is, nagyon otthon fogja magát érezni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.