Olvasónapló

Még a Harminchárom után döntöttem úgy, hogy lesznek még Karinthy Ferenc könyvek az életemben.

Közben meg is találtam őket és el is jutottak hozzám.

Ez a könyv már címekkel tartalmazza a kisregényeket, novellákat:

• Hátország
• Aranyidő
• Ősbemutató
• Hosszú weekend
• Marich Géza utolsó kalandja
• Alvilági napló

Az Ősbemutató és az Alvilági napló nem nagyon jöttek be, túlságosan belemerült a témába és olyan részleteket taglalt sokáig, amik számomra talán még akkor sem lettek volna érdekesek, ha nem vesztem el a fonalat.

Az Aranyidő egy átfedés a két könyv között, a Budapest ostroma alatt a pincékben bujkáló emberekről szól, közülük is kiváltképpen egy szépfiúról, aki minden (és itt aztán még a hóhér is ideértendő) alkalmat megragad egy-egy kis légyottra. Még másodszorra is jó volt.

A Hátország volt talán a legjobb ebben a könyvben, élvezetesen leírta a mulatozásokat idézett a korabeli dalokból (pl. Vámosi János: Gyöngyhalász), amelyek segítettek időben lehelyezni a történetet. A vegyes társaság kalandos életét kísérhetjük figyelemmel néhány napig egy visszaemlékezés keretén belül.
Volt benne azonban egy furcsaság: egy táncoló párt leparancsoltak a tánctérről (még a zenekar is felfüggesztette a játékot), mert pulóverben táncoltak. Na ez hogy van?

Ha már elkezdtem sorrendet felállítani, akkor legyen Marich Géza utolsó kalandja a második helyezett. Ezzel a fickóval már találkoztam az előző könyvben is, itt még volt is egy kis visszautalás egy a Határ csárdában felszedett nőszemélyre, talán valami Olgára.
Románcnak nem nevezhető életét ismerhetjük meg Kréta szigetén.

Harmadik helyezettnek akkor marad a Hosszú weekend, egy az Egyesült Államokban élő honfitárs hétvégi kalandos kiruccanásáról. Semmi különleges.


Szóval kicsit közepesebb mint számítottam, de még mindig megéri elolvasni.