Hőse, Stas, példaképe lehet minden fiatal fiúnak. Jól tanul, jól sportol, figyelő szemmel jár-kel a világban, ismeri és szereti a természetet, lovagias bátorsággal vigyáz védencére, Nelre. A két gyerek viszontagságai bővelkednek izgalmas fordulatokban, s miközben sorsukért aggódunk, kitárul előttünk a csodás afrikai táj, és megismerkedhetünk a fekete földrész bennszülötteinek életével. A Sivatagon és vadonban az ifjúsági irodalom örökbecsű nagy értékei között foglal helyet.
(kép és szöveg antikvarium.hu)
Fiamnak írták fel kötelező olvasmányként erre az évre sok más könyv között - ő azonban nem ezt választotta. Mivel még nem ismertem és az antikváriumban is megvolt ezért megrendeltem.
Azt hiszem ha a kislányt, Nelt nem kezelte volna annyira kitüntetett figyelemmel a nagyfiú Stas, akkor egészen jó könyv lett volna. De néha egészen idegesítő volt a Nel körüli állandó enyelgés. Kezecskéje, fejecskéje, arcocskája... Ha nem lett volna egy 20 órás repülőút a mérleg másik serpenyőjében, azt hiszem nem olvastam volna végig.
A történet egyébként egészen jó, két gyereket elrabolnak túszcsere céljából, azonban ők megszöknek és igyekeznek visszajutni. A végét csak azért sem írom le.
Én mindig szerettem az olyan könyveket, ahol valami alkotás van a folyamatban, amibe bele tudom élni magam, hogy esetleg én hogyan oldottam volna meg azt a kihívást - nagy kedvencem volt Robinson, aki egész farmot épített magának.
Azért érződik már a közel száz év a könyvön, értékítélete furcsa lehet egy mai gyerek számára. Valószínűleg nem véletlenül került fel az olvasmányoslistára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.