Robert Merle második regénye a Mesterségem a halál, megrendítő figyelmeztetés: lelkiismeret ébresztő kiáltvány a jó szándékú emberiséghez. De nemcsak ennyi, hanem csupa kérdés, döbben rácsodálkozás a kor ijesztő képtelenségeire. Hogyan válhatott az ember a nácizmus pokoli gépezetének érzéketlen alkatrészévé? Hogyan gyakorolhatta Rudolf Lang ugyanolyan lelkiismeretesen és pontosan és szenvtelenül a halál "mesterségét" mint ahogy egy pedáns adótisztviselő az adótartozásokat könyveli a tartozás követel rovatokba? Mi történt ezzel az emberrel? Tébolyodott-e vagy épelméjű? Hiszen bizonyára Rudolf Lang is normális csecsemőként született. Mi okozta ház jellemének iszonyú károsodását? Ki a bűnös? Hol végződik környezetének felelőssége és hol kezdődik az övé? És Robert Merle válaszol: sallangtalan, de drámai eszközökkel tárja fel Vilmos császári , a prefasiszta és a fasiszta kort és jellegzetes alakjainak kórképét.

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

Rudolf Lang egy olyan ember, aki szereti a szabályokat. Emellett végtelenül dacos és büszke is. Ez lesz az ő végzete.

Gyermekkorában apja zsarnoksága alatt saját büszkesége miatt eltávolodik az egyháztól. Apja végakaratát csak azért nem teljesíti be, mert azt a szerepet az apja szánta neki.

Az élet és a felmenői között lévő katonák csodálata a hadsereg felé sodorja őt. Tulajdonképpen ez az egyetlen élet, amit ő igazán élni tud: parancsokat végrehajtani.

Az első világháború utáni szabadságban nem tud mit kezdeni magával, továbbra is a hadsereg vagy hasonló felépítésű szervezetek szárnyai alatt talál megnyugvást. Bekerül az SS-be és innen már egyenes útja van felfelé.

Kézbevételkor nem tudtam, hová fog eljutni ez a könyv. Úgy gondoltam, hogy egy háborúban örömét lelő katonáról lesz szó - de ez a könyv sokkal messzebb ment. Rudolf Langból lesz a végén az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnoka. Parancsa arról szól, ami a koncentrációs tábor célja: a megsemmisítésről.

Számára azonban nem a feladat embertelen mivoltának mérlegeléséről, hanem a kivitelezés nehézségeinek megoldásáról szól a parancs. Így ő nem is mérlegel. Egyfajta 22-es csapdája is lehetne belőle (parancs <--> erkölcs), de ő nem jut el idáig.

Munkatársai és felesége látják a "munka" mindkét oldalát és el is ítélik, de ő nem jut tovább a parancsnál. Mert azt teljesíteni kell. Egy gép lesz belőle, ami nem mérlegelhet. Emiatt letehetetlen ez a könyv. Mert az olvasó egyfolytában azt keresi a fejében, hogy ő hol állt volna meg, melyik kijáratot választotta volna... Mert azok sem egyszerűek - főleg ha végtelenül büszkék is vagyunk.