Első kézből származó "inside story", bennfentes krónika ez az írás. Penelope Fitzgerald, akinek két regénye - A könyvesbolt és A partmentén - nemrégiben magyarul is megjelent, 1940 nyarán a BBC-nél dolgozott. Ennek a történelmi nyárnak a története az Emberi hangok, s főhőse maga a BBC, a háborús évek angol rádiója, amely "emberi hangjával", azzal az - olykor a hadügyminisztérium ellenében is - következetesen véghezvitt háborús politikával szerzett tekintélyt magának, hogy mindent őszintén feltár, a legrosszabbat is, felnőttnek tekinti az embereket, hogy valójában felkészülhessenek a haza védelmére. S a világméretű események hírül adásának árnyékában közben apró-cseprő egyéni tragikomédiák zajlanak a Broadcasting House-ban, a "háborús erőfeszítések" olykor kisiklanak a bürokrácia merevségén vagy az emberek romantikus túlbuzgalmán. Tárgyilagosság és meghittség különös arányú elegye ad valami sajátosan angol emberi valóságot Penelope Fitzgerald kisregényének. Mikrokozmoszának mindig szélesebb, filozofikus érvénye is van, amely az Emberi hangok esetében még történelmi hitellel is párosul.

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

Egészen kellemes érzéseim voltak, amíg el nem kezdtem olvasni. Még az első oldal is rendben volt. Aztán lapoztam és a második, valamint a harmadik teljesen üres volt.

Legjobb háznál is előfordulhat, hát vettem egy levegőt és folytattam a negyedik oldalon. Aztán megint lapoztam és a hatodik-hetedik ismét üres.

Itt éltem a lehetőségemmel, hogy kicsit előretekintsek és belelapoztam a könyvbe. Minden második lapon csak a nagy fehérség köszönt vissza 20-30 oldalon keresztül. Úgy gondoltam ennyit már nem szeretnék fejből bepótolni és letettem.

Ha hiba volt, valaki úgyis megírja ide és akkor majd keresek egy rendes könyvet. Habár Magyarországon csak ez a kiadás jelent meg, de angolul biztosan fellelhető valahol.

Mellesleg ajándékkönyv volt az antikváriumtól, szóval még a fogait sem nézhetem meg...