Egy könyv valahonnan a könyvespolc mélyéről... tele versekkel.
Leginkább virágokról és állatokról szólnak, rövidebbek és hosszabbak, leíró és történetmesélő típusúak.
Nem vagyok nagy versrajongó, ezért számomra a történetet elmesélőek sokkal jobban bejönnek, mint az egy-egy hangulatot vagy pillanatot visszaadók.
Könnyű volt beosztani, napi 3-4 verset elolvasva kényelmes tempóban lehetett haladni.
Ennek hatására lányom is próbálgat mostanában rímeket faragni - több kevesebb sikerrel. Szóval volt értelme.
(A kis képért köszönet az antikvarium.hu -nak)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.