Lelkiismeretesen belekezdtem a könyvbe. Nagyon lassan kezdődött. Soksok(sok) leírás, háttérinformáció, még egy kis leírás, majd vívódások. Valahogy így kezdődött az első történet.
Itt volt egy 20-30 oldalnyi izgalom (benne megint egy kis háttérinformáció), aztán egész szép kis vége kerekedett, elértem oda, hogy tetszik a könyv.
Ekkor azonban elkezdődött a második történet, amelynek a tempója visszalassult. Emellett volt még benne egy jókora korlefestő rész, amelyben nem győztem kapkodni a fejem a különböző nevek, adatok és hivatkozások között. (A könyv végén szerencsére van egy bő megjegyzéscsokor, azonban annyira ömlesztve van az információ, hogy egy idő után feladtam a kikeresgélést... Egyébként nem is kényelmes egy ilyen vastag könyvben két ujjunkat tartani egyszerre.)
Szóval ez most egy kicsit lassú, főleg ha megnézzük, hogy milyen más könyvek várnak a sorban... Nem adtam fel végleg a könyv kiolvasását, csak félretettem ínségesebb napokra.
Belekezdtem Asher Lev örökségébe, amely valóságos felüdülés fordulatok terén - az első mondata: "Azután Párizsban éltem". Vagy valami hasonló. Szóval bele a közepébe.
(A kép az antikvarium.hu -ról származik)
[2008 február 9]:
Mindazoknak, akik olvasónaplót keresnek ajánlom figyelmükbe az alábbi linkeket:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.