Oscar Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne. A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain. Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni...
(Kép és fülszöveg www.antikvarium.hu)
Ez egy olyan könyv, amit azt hiszem önszántamból sosem vettem volna le a polcról, pláne nem vettem volna meg. Azonban egy kedves ismerősömnek nagyon tetszett - ráadásul kölcsön is adta - így nem volt menekvés.
Azt hiszem azt már az elején elárulhatom, hogy nem csalódtam a könyvben: nem tetszett. Ennek azonban a valódi okára nem sikerült rájönnöm.
Eleinte túl sokat filozofáltak és semmi sem történt benne. Lefestettek egy igen jóképű srácot, akiről még férfiak is állították, hogy jóképű.
A festő edig megfestette a képet, majd jött egy gonosz lelkű barát, akiben én nem láttam a gonoszt - hacsak nem kettőt lapoztam valahol és pont ott írtak róla.
A jólelkű srác, akit Doriannek hívnak a saját képét meglátva azt kívánja, hogy bárcsak ő maradhatna mindig ilyen és a kép öregedne helyette. Aki a fülszövegbe beleolvasott, az persze tudja, hogy ez meg is fog történni. De ahhoz, hogy erre Dorian is rájöjjön még bele kell szeretnie egy lányba, majd ki kell ábrándulnia belőle. Ez a "kiábrándulás" az első lépés életének lejtőjén, ekkor kezd el a kép öregedni.
Amikor ő ezt észreveszi, akkor kb. 2 sorban elintézi a könyv ("Hirtelen eszébe jutott a kívánsága és megértette...).Ez egy kicsit sok (vagyis valójában kevés) volt így nekem, ezért itt néhány hétre polcra is került, hogy szedje össze magát végre rendesen.
Nagyonkék után kapott egy második lehetőséget és még néhány nehezebb szakasz után végre történni kezdett valami a könyvben, de addigra Dorian már 38 éves, az életben már _MINDENT_ kipróbált - viszont kinézetre egy cseppet sem változott: még mindig az a jóképű srác.
Persze van mondanivalója a könyvnek és meg is lehet találni benne, de engem a XVIII. századi angol előkelőségek világa és protokolljai annyira untattak, hogy elvette az egésznek az ízét.
Egy ideig azt fontolgattam, hogy ezt a könyvet legjobb lenne diafilmként kiadni, mert a cselekménye simán beleférne 10-15 képbe...
Elnézést Oscar Wilde és a könyv kedvelőitől, talán nőnöm kell még...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fée Verte [ Fára Szorult Kéreg ] Zabatár 2009.11.04. 22:49:42
Tegnap éjjel fejeztem be a regényt és nekem nagyon tetszett. Lehet, hogy te valóban nagyon fiatal voltál hozzá, vagy még nem volt szerencséd a szépség és jóság kapcsolatát boncoló filozófiákhoz (irodalomból most A Párizsi Notre Dame jut eszembe).
A Dorian Gray arcképe nem a XVII., hanem a XIX. században játszódik, ezt többször is szenvelegve emlegetik a szereplők.
kicsit kiegészíteném az olvasónaplót:
Az alaptörténet a Faustból, a Szamárbőrből, vagy akár a Hasznos holmikból ismert paktum, amit a szerencsétlen delikvens jó üzletnek tart, mégis a vesztét okozza. Egyébként a hedonizmus, a neoplatonista eszmény "gyakorlati bemutatása" is Dorian élete.
A jó Basil Hallward szerelmes lesz Dorianbe, illetve abba az ideális szépségbe, melyet ez a pompás, hibátlan szépségű, ártatlan, naiv fiú képvisel. Minden szenvedélyét és tehetségét beleadja abba a nem is arcképbe, hanem életnagyséágú egészalakos képbe, amit a makulátlan szépségű ifjúról fest. Eközben a festőhnél megismerkedett a "gonosz lelkű baráttal", aki a szépséget tartotta erénynek, míg a jóság és az intelligencia inkább unalmas, megvetendő tulajdonságnak számítottak Lord Henry Wotton számára. A szőke, kékszemű, rózsaajkú Dorian egyből felkelti Lord Henry érdeklődését, aki szintén bájos fiú ragyogó szépségébe "szeret bele" (ez nem annyira egyértelmű, mint Basil esetében). Miközben Dorian szinte halálra unja magát modellkedés közben, hevesen kívánja, bárcsak örökre megmaradna szépsége.
Közben Henry kezelésbe veszi a fiatal Doriant, bevezeti a társaságba, bemutatja mindenkinek, és beidomítja a hedonikus életvitelre. Dorian szépsége mindenkit lenyűgöz, ismerősei automatikusan jónak is tekintik (szép= jó). Henry kiélt, cinikus világfi. Némi keserűséggel, de tökéletes átlátással magyarázza a világ dolgait Doriannek. Henry gondolkodásmódja eltér a XIX. századi Anglia (ál)erkölcsösségétől, csípős nyelvvel hívja föl ifjú védence figyelmét a hazug, álszent világ fonákságára. Hamarosan Dorian számára is egyértelmű lesz, hogy az élet célja. minél több gyönyört sűríteni minden pillanatba. Dorian teljesen Henry befolyása alá kerül, saját gondolotai nincsenek is talán. Nem is szükséges lenniük, hiszen Henry szerint a gondolkodás elcsúfítja a pofikáját. Dorian a kicsapongások szüneteiben (hiába, nem minden délután kettőkor sikerül felébrednie a hajnalig tartó dorbézolásokból) a róla készült képet bámulja. A szem alatti táskák, borosták, toka stb a gondosan elrejtett festményen jelenik meg, nem az egyre züllöttebb ifjún. Henrytól kap egy francia könyvet, valami szimbolista mű lehet, az Á Rebours Joris-Karl Huysmanstól (egy fiatal fiú Szimbolista művészetként éli meg életét). a Szabárbőr Balzactól (paktum a sátánnal), esetleg Verlaine, Rimbaud, vagy Baudleaire kortárs művei, sajnos nem említik a címét (a francia társadalmi normák jóval megengedőbbek voltak az angoloknál). A könyv egy könnyelmű ifjúról szól, aki MINDENT kipróbál, minden gonoszságban benne van.
A szerelmi szál: Dorian valóban szerelmes lett egy Sibyl Vane nevű (17 éves) színésznőbe. A lány nagyon jó drámai színésznő volt, tökéletesen testesítette meg a színjátszás lényegét. A színpadon ő valóban Júlia és igazi Desdemona volt. D.G. házasságot ígér a színésznőnek, aki szerelmében megismeri a valódi világot, igazi érzéseit a szép fiúnak szenteli, a színházi játéka elveszíti eredetiségét, csak hitvány ripacskodássá válik. Az első "életbeli" élmény igazzá teszi Sibyl "valódi" életét és árnnyá teszi a "színpadi" életét, amely eddig az egyedüli forma volt, ahol érzelmeket fejezett ki. A színpadi lebőgést látta az egész baráti kör. Dorian megbánta, hogy szeremével posékká tette Sibyl életét, színészi játékát, hiszen így már nem tudott (esztétikai) élményt nyújtani neki a Desdemonából és Júliából szerelmes libácskává lett nő.
Sibyl nem veszi jól a szakítást, a színházban öngyilkos lesz. Dorian othhon szörnyű rondának látja a képet, tudja, nagyon rosszat cselekedett. Hosszas bocsánatkérő levelet ír, éppen fel akarná adni, amikor mewgtudja, hogy a lány már halott. Felelősnek érzi magát a színésznő haláláért, de Henry lebeszéli róla. ha nem hozhatják összefüggésbe D.G-t a házassági ígéretet adó, majd a csajt koppantó ifjúval nincs semmi gond, mehetnek szórakozni. Basil nagyon lelkizik, hogy lehet olyan szívtelen Dorian,hogy Sibyl teteme még ki sem hűlt, ő meg szórakozni ment. válaszul pár bonmo-t kap. Dorian innentől mindent megtesz, hogy feledni tudja az általa bemocskolt lány halálát.
A már 38 éves Dorian alakra, arcra hamvas ifú, kiről rosszat senki sem tételezne fel, ám akik ismerik, messze elkerülik, óvják tőle nőismerőseiket, tiltják tőle fiaikat. Dorian ugyanis, gyerekképe ellenére kiélt, érzelemmentes világfi. Addig használja az embereket, amíg azok szórakoztatják, amíg gyönyöröket tud préselni belőlük. Fiatal fiú ismerősei, testi lelki jóbarátai elzüllenek, ópium szívó, váltóhamisító, megvetett, hitvány emberekké züllenek. Ezen fiúk sorsáért Dorian persze nem vállal felelősséget. Valami folyton űzi, hajtja. nem boldog, de mindenütt a boldogságot hajszolja, ehelyett csak újabb és újabb fertőbe mászik,ahová bárkit magával ránt. Álruhákban lepusztult, temze-menti kupikba, ópiumbarlagokba jár, matrózokkal verekszik. még a kocsmatündérek is ismerik kegyetlen természetét.
Úgy érzi, Basil okozta elkárhozását. ha az a varázslatos kép nem venné arcára, alakjára Dorian bűneit ő is megigazulhatna, a bűnhődés (elcsúfulás) által. A párizsba készülő Basil meglátogatja, ekkor ő felfedi titkát. Szabályosan meggyónja minden mocskos titkát Basilnek, felfedve előtte a kép misztikumát is. Basil a förtelmes képből megtudja, ifjú, gyönyörű ideálja hitványabb féreg valójában, mint valaha is hitte volna. Dorian egyre erősebb iszonyatot, undort, gyűlöletet érez az iránt, aki örök széppé tette. Hirtelen ledöfi basilt, majd zsarolással ráveszi egy VOLT barátját, Alain Campbellt, hogy savak segítségével takarítsa el a tetemet és a gyilkosság nyomait. Az eltűnésről beszélnek egy darabig, de nem hozzák kapcsolatba az örökifjú dandyvel.
Dorian most már folyton ideges, nem tud koncentrálni, rossz a közérzete. Elhajtat egy távoli ópiumbarlangba, ahol egy, a "kezei alatt" elzüllött nemesi sarj elpanaszolja neki, hogy semmivé lett az élete, az emberek kerülik, drogossá lett.
A következő kocsmában megtámadja Sibyl Vane bátyja, James, akit leráz azzal, hogy ő túl fiatal ahhoz, hogy a 18 évvel azelőtti becstelenséget felnőttként véghez vihette volna.
Egy vadászat során Dorian vadásztársa véletlenül agyonlövi az ott őgyelgő, Doriant leső, felfegyverkezett James Vane-t, így akár meg is nyugodhatna Dorian. D. eldönti, hogy ezentúl becsületes, jó ember lesz. Még Henry sem tudja lebeszélni arról, hogy végre az erény útjára lépjen. Kezdetként szakít azzal a vidéki lánnyal, Hetty Mertonnal, akit éppen behálózni készült. A végletekig cinikus Henryt ez nem hatja meg, szerinte álságos cselekedet volt. Miután már megismert egy nagyvárosi ficsúrt, az a szerencsétlen liba sosem lesz boldog egy paraszt mellett, lehet, hogy már régen egy malomárokban úszik a vízililiomok között (gyakori motívum Mikszáthnál is). Dorian nem hisz a barátjának. Biztos benne, hogy első jótette már meg is látszik a képen. Tévedett. A kép arcán nem simultak a ráncok, kezén a vérfolt nem lett kisebb, ellenben tekintete sunyibb lett. Megint henrynek volt igaza. Ezt a jótettet is csak a kíváncsiság, az önmegtartóztatás újdonsága szülte. Dorian úgy dönt, nem marcangolja tovább magát, nem akarja többé látni önnön, képileg megjelenített züllöttségét. A kést, amivel a kép alkotóját leszúrta, most a képbe döfi. Ahogyan a férfi által elkövetett tettekért a kép bűnhődött, most a fiatal ember hal meg a kép helyett. A szobába rohanó inas a gyönyörű kép előtt förtelmesen rút tetemet talál, csak gyűrűiről tudja azonosítani gazdáját.
Kiss Karcsi · http://www.klikk.info.hu/ 2011.01.03. 10:03:26