Olvasónapló

Úgy tűnik nem ez lesz életem legszebb napja, mert ez a második könyv, aminek félbehagyásáról be kell számolnom. Mentségemre szolgáljon, hogy ezt nem az én hibámból hagytuk félbe, hanem a lányomnak nem tetszett.

Először is, valami legfelső polcon találtuk meg, szinte lapjaira esve. Nem mai darab, még valamikor 1976-ban adták ki.

A könyv meséi egy hármasiker testvérpárról szólnak. Persze mindhárman lányok, ezért úgy tűnt ez majd bejön.

Minden mesének megvan a saját kis tanulsága (segítsünk anyunak; együtt többre jutunk, mint egyedül; győzzük le a félelmünket...), amelyek sehol sincsenek nyíltan kimondva, de bennük vannak.

A könyv hibája, hogy nem lehet jól felolvasni. Ha valaki csak magában olvassa, akkor a bekezdések és új sorok segítenek neki a párbeszédek megértésében, de hangosan felolvasva és azt hallgatva összefolyik az egész. Azt hiszem a párbeszédes rész leginkább egy forgatókönyvhöz hasonlít - csak éppen nincs benne leírva, hogy éppen ki mondja.

Például:

-Mennyi kocka...
-Tessék?
-Milyen sok.
-Micsoda?
-Hát kocka!
-Persze hogy sok.
-Az előbb nem volt ennyi.
-Milyen előbb?
-Amikor játszani kezdtünk. Megsokasodtak.
-Valóban?
-Valóban.
...

Szóval félbemaradt.

(A kép az Antikvárium.hu -ról származik.)

Lelkiismeretesen belekezdtem a könyvbe. Nagyon lassan kezdődött. Soksok(sok) leírás, háttérinformáció, még egy kis leírás, majd vívódások. Valahogy így kezdődött az első történet.

Itt volt egy 20-30 oldalnyi izgalom (benne megint egy kis háttérinformáció), aztán egész szép kis vége kerekedett, elértem oda, hogy tetszik a könyv.

Ekkor azonban elkezdődött a második történet, amelynek a tempója visszalassult. Emellett volt még benne egy jókora korlefestő rész, amelyben nem győztem kapkodni a fejem a különböző nevek, adatok és hivatkozások között. (A könyv végén szerencsére van egy bő megjegyzéscsokor, azonban annyira ömlesztve van az információ, hogy egy idő után feladtam a kikeresgélést... Egyébként nem is kényelmes egy ilyen vastag könyvben két ujjunkat tartani egyszerre.)

Szóval ez most egy kicsit lassú, főleg ha megnézzük, hogy milyen más könyvek várnak a sorban... Nem adtam fel végleg a könyv kiolvasását, csak félretettem ínségesebb napokra.

Belekezdtem Asher Lev örökségébe, amely valóságos felüdülés fordulatok terén - az első mondata: "Azután Párizsban éltem". Vagy valami hasonló. Szóval bele a közepébe.

(A kép az antikvarium.hu -ról származik)

[2008 február 9]:

Mindazoknak, akik olvasónaplót keresnek ajánlom figyelmükbe az alábbi linkeket:

• Nyomorultak I
• Nyomorultak II

A történetek lényege egyetlen szóval: a felelősség. Ki a felelős egy 1942-es újvidéki gyilkosságért? Jóváteszi-e a bűnét a gyilkos azzal, hogy megpróbál később megmenteni egy másik asszonyt? Lehet-e kimaradni a háborús mocsokból, vagy csak hemperegni benne? Mi azok a történelmi próbák, amelyeknek atmoszférikus nyomását nehezen vagy nem bírja el a törékeny lélek? S ha mégis bírja, hogyan tovább?
Az öngyilkos színésznő lánya - fiatal újságíró - spontán igazságérzetétől hajtva szegődik a történet nyomába, s ő is egyszerre ébred rá a saját felelősségére. Ez az író végső válasza: mindannyian felelőssek vagyunk.

Azt hiszem a Csikágó című könyv kapcsán említette valaki egy blogban, hogy ez mennyire emlékezteti őt a Harminchárom című könyvre.
Mivel a Csikágó tetszett, ezért a Harminchárom is listára került, csak ki kellett várnia egy antikváriumi rendelést.

A könyv igen jóképű, különösen tetszett benne, hogy kissé fényes papírra nyomták, emiatt nagyon kellemes olvasni, mert a betűk kontrasztosak és a formájuk is szép. (Biztosan valami betűtípus ügy lehet.)

A történet olyan mint egy tál spagetti. Elindulnak együtt a szálak, egyesek leválnak, újak érkeznek, esetleg korábbiak ismét összetalálkoznak. Emellett még a tavaszi virágcsokor hasonlat jut eszembe, mert sokszínű és változatos.

Kellemes olvasmány, érdekes kalandok és történetek. Kedvencem a főmuftik vacsorája, ahol kiderül, hogy milyen könnyű is boldogulni ebben az országban - ha az embernek megvannak a kapcsolatai. Érdekes látni, hogy ők mennyivel egyenlőbbnek látják magukat a többi embernél és úgy érzik, ez így teljesen rendben is van.

Az elbeszélések önállóan is megállják a helyüket, de egymás után olvasva őket felfedezhetőek a kapcsolatok. Azért csak felfedezhetőek, mert néhol gondjaim voltak a megtalálásukkal. Majd másodszori olvasatra biztosan meglesznek.

Közben megtaláltam, hogy ki utalt a könyvre: Könyvtáros Testvér tartja zseniálisnak. Én csak csatlakozni tudok hozzá és keresem a kapcsolódó műveket - mert állítólag nem ez az egyetlen. Irány az Antikvárium.
Back to you soon.

(A kép az Antikvárium.hu -ról származik.)

Lala tündérkirályfi nemhiába a csodafügefa ajándéka ő mindig mást akar csinálni, mint ami egy tündérhez illik. Nyughatatlan, kíváncsi, szeret hegyet mászni, kopoltyú nélkül úszni, sőt a szabályokat megszegve még Tündér-föld határán is túlmerészkedik. Különös viselkedésével egyre több gondot okoz Írisz királynőnek és a sokat tapasztalt főtündéreknek, s amikor egy napon emberekkel találkozik, akaratlanul is olyan bonyodalmakat indít el, amelyek egész Tündérország békéjét felkavarják.

Nagy várakozásokkal tekintettem erre a könyvre, mert gyönyörű és öröm kézben tartani. A rajzok szintén gyönyörűek benne, a lányom mindig előrelapozott és mesélte előre, hogy mi fog történni – mert a rajzokból sokmindent kitalált.

Mindezek ellenére lassan haladtunk vele, a könyv középső egyharmadában annyira érdektelenné vált számára a mese, hogy sokszor azt kérte, ne olvassak belőle. Persze lehet, hogy ez nem a könyv “érdeme”, hanem egyszerűen más jobban érdekelte.

Számomra kicsit furcsa világ ez a Tündérország. Először is a népesedési gondok merültek fel bennem: ugyanis ha mindenki halhatatlan, de gyerekek azért születnek, akkor előbb utóbb túlnépesedik. Persze időnként valószínűleg száműznek valakit a Tűzgagóhoz vagy önként is távozhat, miután megfürdött a Végevan tavában, de mindenesetre előbb-utóbb gondjaik lesznek.

Másodszor miért kell minden nap államtanácsot tartani? Tündérföldön mindenki jóságos és senki sem akar bántani senkit. Kicsit bonyi ez így.

Aztán megjelent még az atomsebességgel szó is, aminek igazán nem láttam értelmét, mert ugye mindenkinek van szárnya, van az a szállítószalagszerű ösvény is és egyébként is hová rohannak? Örökké élnek.

Persze ez egy mese és nem kell a kákán is a csomót keresni. Ez egy mese és szép mese és jó mese, megdobogtatja az ember szívét (bú-tupp).

Amint kiderült, hogy minden ember tündér hirtelen megvilágosodott az is, hogy a farsang sem ugyanaz, mint aminek eddig mi gondoltuk. Valójában minden évben 364-napon keresztül farsang van: ilyenkor az embertündérek embereknek öltöznek, majd egyetlenegy napon, farsangkor felveszik a valódi tündérruhájukat és elmennek az ovikba vagy iskolákba. (Legalábbis a kislány embertündérek ezt teszik.)

A boldog befejezés ellenére a lányom kicsit szomorú volt, amikor Írisznek le kellett mondania a koronáról és nem érezte át a nagy örömöt, ezért egy kicsit megbeszéltük, hogy tényleg hibát követett el, amikor a többieket becsapta, persze mindenki megbocsájtott neki, de azért az illem ezt kívánja. Emellett sokkal boldogabbak is lesznek így, mert több időt tölthetnek együtt.

Még egyszer, nagyon szép és jó mese – csak talán egy kicsit idő előtt olvastuk el.

(A kötet gyönyörű rajzait Szegedi Katalin készítette)

Az egykori Szovjetunió ellenzékének története a huszadik század egyik legdöbbenetesebb históriája. Némelyek - mint például Andrej Szaharov - már azelőtt is hősnek számítottak, hogy az ellenállás útját választották. Mások, így Vologya és Mása Szlepak is csak azután lettek naggyá, hogy előléptek a homályból. Az összes ellenálló nyilván nem szerepelhet e lapokon, könyvemet azonban mindnyájuknak ajánlom - írja Chaim Potok műve bevezetőjében.