Olvasónapló

John Reisman őrnagy, a nevezetes Piszkos Tizenkettő egykori parancsnoka 1944 őszén új hadszíntérre és új bevetésre indul. Küldetése ezúttal Indokínába szólítja, ahol minden körülmények között meg kell szerveznie a japánok elleni titkos arcvonalat. Régi kommandójából, a Piszkos Tizenkettőből hárman csatlakoznak hozzá. A nagy fontosságú akció sikere annál inkább bizonytalan, mert a térségben hol szövetséget kötő, hol egymás ellen forduló japánok, franciák, kínaiak, vietnamiak magatartása teljességgel kiszámíthatatlan. És mindenütt korrupció, pénzsóvárság, kábítószer-kereskedelem és árulás. Reismanék lépten-nyomon ellenségbe botlanak, akik jóbarátként igyekeznek feltüntetni magukat, de néha barátokra is lelnek, akik viszont először ellenségként viselkednek. Vajon feltalálja-e magát ez a négy ember egy számukra idegen terepen, érthetetlen és kiszámíthatatlan viselkedésű ügynököktől körülvéve, az éppen meginduló japán offenzíva napjaiban? Feltalálják-e magukat és végre tudják-e hajtani több mint kockázatos feladatukat? Útjukat merényletek, gyilkosságok, hullák szegélyezik.

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

Ajándékkönyv az antikváriumos megrendelés csomagjában. A borítón csillogó dombornyomott cím már eleve nem sok jót ígért, de azért belekezdtem, mert a Piszkos tizenkettő folytatása, amit szintén nem olvastam, de rémlik, hogy Charles Bronson szerepelt benne.

"A liftaknával szemközt mindegyik emeleten ott meregette szemét az óriási arc a falra szegezett plakátról. Olyan arckép volt, amelyet úgy rajzolnak meg, hogy a tekintete mindenhová követi az embert, akárhonnan nézi. NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART - hirdette az arc alatt a felírás."

Régen olvastam már angol nyelvű könyvet és valamiért úgy gondoltam, hogy jó lenne ezt a könyvet angolul elolvasni. Utólag visszatekintve annyi előnye volt, hogy így később adtam fel az olvasást - már csak az appendix newspeak tanulmányát nem olvastam el.

Maga az olvasás is egy hosszú folyamat volt, de ennek oka leginkább az ebook formátum volt: PDA-n könyvet olvasni nem a legkényelmesebb...

Feledhetetlenül humoros könyvet tart kezében a tisztelt olvasó. Én nem állítom, hogy e művet mindenképpen el kell olvasni, és nem akarok senkit sem túlzottan befolyásolni, mindössze azt állítom, nem érdemes kihagyni. A történet gerince Európa egy jelentős folyóján játszódik, hősei ízig-vérig angolok, - így aztán egyikük sem a dunai hajós -, noha az események hasonló kialakulásáról akár a vén Duna is regélhetne nekünk naphosszat. Sőt, azok a kötélidegzetű olvasók, akik fejezetről fejezetre haladva a történet fölött pusztán csak el-elmosolyodnak az élet mindennapi fonákságain, még ők is legyenek óvatosak - kerüljék a nyilvános helyeket, a tömegközlekedési eszközöket -, mert kerek-perec kijelentem, még ők is felnevetnek legalább egyszer. Ha mégsem történne ilyesmi, ajándékozza oda a könyvet az első járókelőnek, esetleg valamelyik rokonának.

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

Szintén a fiamnak az olvasmányos listájáról választottam ezt a könyvet és nem bántam meg. Azon csodálkozom, hogy miképpen került el eddig engem ez a könyv.

Humoros és fordulatos az első oldaltól kezdve. Néhány barát elhatározza, hogy két hetet tölt pihenéssel egy csónakban felfelé araszolva a Temzén. Mivel a könyv még valamikor 1880-as években játszódik, ezért könnyen belétható, hogy a búvárkodás, sziklamászás vagy esetleg motorozás még nem igazán voltak opciók a számukra.

A tavalyi év végéhez hasonlóan mindenki ismét a téli szünet utolsó hetében kezdett el Olvasónapló keresésbe. Emellett Kristóf Ágota szereplése az tévében szintén sok találatot hozott az új évvel, egyszer már majdnem elértem a 200-at is (a zöld vonal a tavaly év végi "csúcs"). A trend mindenesetre ígéretes.

A tavalyi évhez hasonlítva az ideit az élboly kicsit azért megváltozott:

A teljes évet nézve is az olvasónapló vezet. Ez is mutatja, hogy fontos a névválasztás. Ha Árvíztűrő tükörfúrógép lenne a blogom neve (arvizturotukorfurogep.blog.hu), akkor 2500 ember el sem jutna ide.

A keresőszavakat nézve nagy a nyomás, hogy végre elolvassam a Victor Hugo: Nyomorultak c. könyvét és írjak róla egy korrekt bejegyzést (nem elemzést vagy olvasónaplót). Két vastag kötet a polcomon és időnként tényleg hívogat is. De nagyon hosszú.

Szerb Antal Utas és holdvilágja valamint A Pendragon legenda is igen kelendő, de azt hiszem azokról többet nem tudok írni.

Szintén energiát kell még fektetnem a Mester és Margaritába is, mert az emberek kíváncsiak. De sajnos nincs meg az antikváriumban. Szóval türelem.

Azt azonban máig nem értem, hogy miért keresik annyian az Aranyketrec című könyvet... Még a skizofrenia.lap.hu-n is be vagyok linkeleve. Lehet, hogy a másik énem kérte?

Olvasónapló, olvaso naplo, olvasonaplo, elemzés, elemzes továbbra sem lesz ezen az oldalon.

Fedezd fel Tündérország titokzatos világát, kukkants be a tündérkirálynő csodálatos kastélyába, és tudj meg mindent a híres tündérekről: Csingilingről, a Kék Tündérről vagy éppen a Csipkerózsikát elátkozó gonosz tündérről. Megtudhatod, hogy a csillogó pókfonál ruha a legújabb őrület a tündérdivat világában, és tájékozódhatsz a tündérek segédeszközeiről, például a varázspálcákról és a tündérporról.

(kép és fülszöveg libri.hu)

Azt hiszem a sárkányokkal indultak nálunk az ilyen lapozgatós, kihajtós/kihúzós még egy titkot elárulós könyvek, amelyek az olvasás élménye mellé egy kis extrát nyújtanak a gyerekeknek 1.5V-os elem igénye nélkül.

(Nem tudom, hogy csak engem idegesítenek-e a könyvesboltokban fellelhető torzan csipogó/zenélő netalántán angolul megszólaló könyvnek álcázott játékok. Valószínűleg akinek nincs gyermeke még sosem futott bele ezekbe, de majd eljön még az ő idejük is... Szóval ez a könyv azoktól sokkal jobb.)