"... egy szűk és nyüzsgő lakás, három mozgalmas és zajos gyermek.. egy kerge kutya, egy sátáni macska, egy fergeteges televízió, néger lemezek és pelusok özöne, egy vézna és szilaj nő borzas hajzattal és szélvészfürgeségű ujjakkal, aki egyszerre kíván írni, telefonhoz menni, gyerekekre felügyelni, Rosa konyhaügyi katasztrófáit elhárítani, cselekedni, és gondolkodni, közben pedig porok, cigaretták, kávék, Úristen, de késő van, Tatti, ne zavarj meg percenként, Pop, végeztél a latinnal? Bruna, elég ebből a macskazenéből!, xxxx, helyedre, Bú, Mister John, gyere ki a kalapomból, egy kis csööööndet!!!,Rosa, a ház ég vagy csak a hús?, xxxx, Úristen, a fejem, halkítsátok le ezt a televíziót! ki kopog odalentről? ó, ez az átkozott lakás!, xxxx, kávék, cigaretták, porok.." ... mintha a tulajdon életéből leste volna el az efféle életképeket - vagy talán az egész regényt? - Brunella Gasperini, írónő és többgyermekes családanya, szerzője a vidám trilógiának, melynek első kötetét "egy férj feljegyzései"-nek formájában írta meg. A könyvben szereplő zűrzavaros milánói család életének fél esztendejéről szól a krónika; mulatságos képet kapunk a szeleburdi, rendetlen, de a viszontagságokat hősiesen tűrő anyáról, a szentimentális férjről, a Nagy, a Középső és a Kicsi néven emlegetett gyerekekről, környezetükről, mindennapjaikról, és ünnepeikről - és a családnak arról a közös tulajdonságáról, hogy valósággal vonzzák őket a zűrzavarok - avagy talán ők maguk vonzzák a zűrzavart?...
Férjként szerettem volna egy másik férjről vicces történeteket olvasni, talán egy kicsit magamra ismerni bennük és persze nem utolsó sorban sokat nevetni.
Nem állítom, hogy minden elvárásomat kielégítette a könyv, de azért mindenből adott egy kicsit.
Zűrzavar az biztosan volt. Nem is lehet ez másképpen, ahol van három gyerek (Kicsi, Középső és Nagy), egy kutya (Bú), majd egy macska (John), aztán még három kismacska (fene sem emlékszik a nevükre), valamint egy Rosa nevű - mindenkit tegező mert nem tudni a nyelvet - bejárónő. Emellett persze még ott vannak a szülők is (az Apa és Csupacsont - az anya). Az Öreget pedig majdnem kihagytam, pedig hát mindenhová vele jutottak el. Ő ugyanis az autójuk, amit egyszer majdnem lecserélnek, de aztán megsajnálják, adnak neki Pat-pat-ot és újra hazaviszik.
Első kézből származó "inside story", bennfentes krónika ez az írás. Penelope Fitzgerald, akinek két regénye - A könyvesbolt és A partmentén - nemrégiben magyarul is megjelent, 1940 nyarán a BBC-nél dolgozott. Ennek a történelmi nyárnak a története az Emberi hangok, s főhőse maga a BBC, a háborús évek angol rádiója, amely "emberi hangjával", azzal az - olykor a hadügyminisztérium ellenében is - következetesen véghezvitt háborús politikával szerzett tekintélyt magának, hogy mindent őszintén feltár, a legrosszabbat is, felnőttnek tekinti az embereket, hogy valójában felkészülhessenek a haza védelmére. S a világméretű események hírül adásának árnyékában közben apró-cseprő egyéni tragikomédiák zajlanak a Broadcasting House-ban, a "háborús erőfeszítések" olykor kisiklanak a bürokrácia merevségén vagy az emberek romantikus túlbuzgalmán. Tárgyilagosság és meghittség különös arányú elegye ad valami sajátosan angol emberi valóságot Penelope Fitzgerald kisregényének. Mikrokozmoszának mindig szélesebb, filozofikus érvénye is van, amely az Emberi hangok esetében még történelmi hitellel is párosul.
A nyolcéves Konrád egy újonnan épült, kertvárosi lakótelepre költözik öccsével és szüleivel, és feltérképezi a terepet: melyik házban lakik alkalmas játszótárs.
A csudálatos Mary alkonyattájt a keleti széllel érkezik Banksék házába. Fél kezével a kalapját fogja, a másikban táskát cipel. Rövidesen megállapodik a szülőkkel, s máris olyan otthonosan érzi magát a házban, mintha mindig ott élt volna, a gyerekekkel pedig azonnal megtalálja a hangot. Michaelt annyira elbűvöli a csudálatos dadatündér, hogy lefekvéskor meg is kérdezi tőle: Ugye Mary Poppins, sohase megy el tőlünk? Mary szipog egyet, aztán így válaszol: Itt maradok, míg meg nem fordul a szél. S valóban így is lett. Mary a keleti széllel jött, s a nyugati széllel ment el. De mi minden történt közben a Banks-házban?! 