Olvasónapló

Az Ivan Gyenyiszovics egy napjá-t első ízben 1963-ban jelentette meg az Európa Könyvkiadó. A következő esztendőben írta róla Lukács György: "... A múlt feltárása nélkül nem tárható fel a jelen, Szolzsenyicin műve, az Ivan Gyenyiszovics egy napja jelentős előjátéka annak, hogy az irodalom újból önmagára találjon a szocialista jelenben. (...) Szolzsenyicin tette abban rejlik, hogy egy tetszés szerinti tábor eseménytelen napját irodalmilag a még le nem győzőtt, íróilag még nem ábrzázolt múlt szimbólumává tette. Noha maga a tábor a sztálini korszak legszélsőségesebb kiéleződése, Szolzsenyicin szürkére művészien szürkével festett részletét a sztálini hétköznapok jelképévé emelte. ez éppen a költői kérdésfeltevés miat sikertült neki: Milyen követelményeket támaszott ez a kor az emberekkel szemben? Ki védte meg emberi lényét? Ki mentette meg emberi méltóságát és integritását? Ki - és miként - állt helyt? Ki őrizte meg emberi szubsztanciáját? Hol görbült, hol tört el, hol semmisült meg? Mivel Szolzsenyicen rigorózusan a közvetlen tábori életre szorítkozott, a kérdést egyidejűleg tudta egészen általánosan és egészen konkrétan feltenni. (...) Szolzsenyicin elbeszélése véleményünk szerint mérföldkövet jelent majd a jövő felé vezető úton."

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

Kicsit furcsa egy könyv címében azt az ígéretet kapni, hogy egy napról fog szólni, de elolvasva megérti az ember: ez a nap pontosan ugyanolyan, mint a többi 3650 + 2 szökőnap. Azaz 10 év a kényszermunkatáborban.

Főhőse, a fanyar, kiábrándult angol újságíró hiába hangoztatja, hogy semmi köze a franciák vietnami háborújához, az amerikai beavatkozáshoz: mind mélyebben bonyolódik bele a saigoni ügyekbe - amelyekhez, mint csökönyösen hajtogatja, "semmi köze". Azonban amíg az ember ember, a szeretet, gyűlölet, féltékenység, barátság elemi töltésű érzelmeit semmiféle semlegesség nem képes hatástalanítani.

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

Amikor elkezdtem olvasni fogalmam sem volt róla, hogy miről fog szólni a könyv. Kivéve amit a fülszöveg elárult, de azzal azért nem jutottam sokkal beljebb.

Először azt hittem, hogy az önzésről fog szólni. Aztán azt, hogy az igaz szerelemről. A végén a naivitás is képbe jött. A valóság az, hogy egyikről sem szól igazán.

Remarque e műve a méltán világhírű Nyugaton a helyzet változatlan folytatása. Közismert és népszerű első részével ellentétben Magyarországon 1931 óta nem talált kiadóra, noha szerves folytatása, kiegészítése amannak, ott kezdődik valahol, ahol az véget ér - ha véget érhet egyáltalán. "Mindenki békéről, fegyverszünetről beszél. Mindenki változik. Ha ismét csalódás lesz a vége, összeroskadunk..." A hír igaz, a háborúnak valóban vége. ... És azután?

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

Folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Mindenki a békéről beszél, ami bármelyik nap bekövetkezhet. A harcok már nem a régiek, senki sem akar a béke előtt néhány nappal kockáztatni.

Aztán kiderül, hogy meglógott Vilmos császár. Akiért harcoltak. Akiért éveken át az életüket kockáztatták a pergőtűzben. A katonák csalódottan indulnak haza papírtalpú bakancsaikban kreppapírba kötözött sebeikkel. Az útközben beléjük botló jól felszerelt amerikai katonák szuvenírként vásárolják szakadt felszerelésüket tőlük.

Mindenki nagyon várja már a hazaérkezést, terveket szövöget és nem is sejti, mekkora űr vár rájuk otthon.

Kissé megkésve ugyan, de megünneplem a blogom egy éves születésnapját...

Alig négy hónapot kések vele. Hihetetlen, hogy már eltelt. Valószínűleg én is annyit öregedtem közben.

Mire két éves lesz kap majd új ruhát is.

Juli eddigi nyarait keresztanyja , luxusvillájában töltötte a Balaton partján, nem csoda hát, ha lógó orral és lázadozó szívvel készül a falusi nyaralásra apja nagynénjéhez, Lidi nénihez. Minden poros, szegényes, unalmas neki itt - míg csak a szomszédék verandájáról fel nem reppen egy ódon karszék. És lassan megváltozik minden, a fura Dedi jó pajtásnak bizonyul, Lidi néni és a folyton kísérletező Iván bácsi érdekesebbek, mint hitte volna, és a mindent elcsóró Móric szarka gondoskodik róla, hogy egy perc se teljék eseménytelenül.

(kép és fülszöveg libri.hu)

Ez egy újabb kiadású pöttyös könyv és hirtelen felindulásból vettük meg már nem is tudom miféle lapozgatós - zenélős - gombnyomogatós könyv helyett. Valamiért ki nem állhatom azokat a cukrokba csomagolt játékokkal és az újságokba csomagolt rózsaszín hajtincsekkel egyetemben.

A címében említett repülő dívány korántsem szabad egy menetrendszerinti járatként elképzelni. Elég sokat kell várni az első és egyetlen repülésére.