Az Ivan Gyenyiszovics egy napjá-t első ízben 1963-ban jelentette meg az Európa Könyvkiadó. A következő esztendőben írta róla Lukács György: "... A múlt feltárása nélkül nem tárható fel a jelen, Szolzsenyicin műve, az Ivan Gyenyiszovics egy napja jelentős előjátéka annak, hogy az irodalom újból önmagára találjon a szocialista jelenben. (...) Szolzsenyicin tette abban rejlik, hogy egy tetszés szerinti tábor eseménytelen napját irodalmilag a még le nem győzőtt, íróilag még nem ábrzázolt múlt szimbólumává tette. Noha maga a tábor a sztálini korszak legszélsőségesebb kiéleződése, Szolzsenyicin szürkére művészien szürkével festett részletét a sztálini hétköznapok jelképévé emelte. ez éppen a költői kérdésfeltevés miat sikertült neki: Milyen követelményeket támaszott ez a kor az emberekkel szemben? Ki védte meg emberi lényét? Ki mentette meg emberi méltóságát és integritását? Ki - és miként - állt helyt? Ki őrizte meg emberi szubsztanciáját? Hol görbült, hol tört el, hol semmisült meg? Mivel Szolzsenyicen rigorózusan a közvetlen tábori életre szorítkozott, a kérdést egyidejűleg tudta egészen általánosan és egészen konkrétan feltenni. (...) Szolzsenyicin elbeszélése véleményünk szerint mérföldkövet jelent majd a jövő felé vezető úton."
(kép és fülszöveg antikvarium.hu)
Kicsit furcsa egy könyv címében azt az ígéretet kapni, hogy egy napról fog szólni, de elolvasva megérti az ember: ez a nap pontosan ugyanolyan, mint a többi 3650 + 2 szökőnap. Azaz 10 év a kényszermunkatáborban.
Főhőse, a fanyar, kiábrándult angol újságíró hiába hangoztatja, hogy semmi köze a franciák vietnami háborújához, az amerikai beavatkozáshoz: mind mélyebben bonyolódik bele a saigoni ügyekbe - amelyekhez, mint csökönyösen hajtogatja, "semmi köze". Azonban amíg az ember ember, a szeretet, gyűlölet, féltékenység, barátság elemi töltésű érzelmeit semmiféle semlegesség nem képes hatástalanítani.
Remarque e műve a méltán világhírű Nyugaton a helyzet változatlan folytatása. Közismert és népszerű első részével ellentétben Magyarországon 1931 óta nem talált kiadóra, noha szerves folytatása, kiegészítése amannak, ott kezdődik valahol, ahol az véget ér - ha véget érhet egyáltalán. "Mindenki békéről, fegyverszünetről beszél. Mindenki változik. Ha ismét csalódás lesz a vége, összeroskadunk..." A hír igaz, a háborúnak valóban vége. ... És azután?
Juli eddigi nyarait keresztanyja , luxusvillájában töltötte a Balaton partján, nem csoda hát, ha lógó orral és lázadozó szívvel készül a falusi nyaralásra apja nagynénjéhez, Lidi nénihez. Minden poros, szegényes, unalmas neki itt - míg csak a szomszédék verandájáról fel nem reppen egy ódon karszék. És lassan megváltozik minden, a fura Dedi jó pajtásnak bizonyul, Lidi néni és a folyton kísérletező Iván bácsi érdekesebbek, mint hitte volna, és a mindent elcsóró Móric szarka gondoskodik róla, hogy egy perc se teljék eseménytelenül.