Olvasónapló

Könyvek, amiket olvastam és szívesen ajánlok - vagy nem ajánlok - másoknak is. Nem irodalmi elemzés, inkább csak egy emlékeztető magamnak, hogy melyik könyv hogyan került hozzám, mit gondoltam róla...

Most Másoknál

Olvasnivalók

Könyvespolcomról

Ezeket olvashatod

2007.10.05. 18:13 spg

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

A Kafka a tengerparton hullámzó, nyugtalan textúrája két rendkívül színes és gubancos szálból szövődik össze. Az egyik páratlan vonulat (szó szerint értendő, mert a regény páratlan fejezetein húzódik végig) Tamura Kafka története, azé a tizenöt éves fiúé, aki az oidipuszi végzet elől megszökve anyja és nővére keresésére indul. A páros fejezetek hőse egy különös, félszeg, együgyű öregember, Nakata, aki sosem heverte ki második világháborús sérülését, és számára felfoghatatlanul sodródik a felnőtté válás magányával és bizonytalanságával küszködö Kafka felé. Ő a leghétköznapibb dolgok összefüggéseit sem érti, mégis sok olyan tulajdonsága van, amelyek rendkívülivé teszik. A két szál rafináltan és talányosan kapcsolja össze a tragédiában és komédiában, álmokban és csalóka tényekben, természetes és természetellenes szexben, fájdalomban és fergeteges humorban bővelkedő fejezeteket. Kalandok és rejtélyek könyve ez, amelyben az olvasó kíváncsiságát ingerlően bonyolódnak egymásba a történet "férfi-női, férfi-férfi és női-férfi" alakjai, és nekünk magunknak kell felemelnünk róluk az író fantáziadús kitérőivel ékesített, pompás takarót. Murakami Haruki a világ egyik legnépszerűbb kortárs szerzője, a mágikus realizmus kitűnő képviselője. Írásai álomszerűek, szürrealisztikusak, misztikusak, amelyekben még a valóságos tenyek is képesek a csalóka látszat szórakoztató és meghökkentő csapdájába ejteni az olvasót.

Egy japán barátom megkérdezte olvastam-e már valami japán szerzőtől. Mondtam, hogy emlékezetem szerint nem. Kérdezte, hogy baj-e ha még él a szerző, mondtam, hogy nem.

Erre ő ezt a könyvet javasolta.

Ezzel a könyvvel már többször is szemeztem a könyvesboltban, de a Kafka a címben valahol mindig megrettentett. Még nem bocsátottam meg neki a Kastély című könyvet. Vagyis inkább azt, hogy a Kastély című könyvnek nincs vége...

Ha értékelnem kellene a könyvet inkább mondanám rá hogy jó. Érdekes karakterek, kalandok szépen elmesélve. Nehéz letenni.

Vannak benne nagyon okos gondolatok, amik szöget ütöttek a fejembe. Sokszor azonban túlságosan elvonatkoztatott, teoretikus lett.

Én azonban sok lyukat találtam a történetben, ami az elolvasás után hiányérzetet teremtett bennem:
  • mi történt valójában az emlékezetüket vesztett iskolásokkal
  • miféle "szellem" mászott ki Nakata torkából halála után
  • hová lett az apa, aki a nyitott kapu felé tartott és megküzdött a Varjúval
  • halesők, piócaesők... miért?
Mindezek ellenére azt hiszem elolvasom majd a Szputnyik szívecskémet is. Mert tényleg szépen van elmesélve, még ha nem is szeretem annyira az irreális történeteket.
Kávé érték: (4/5)
nemlátni: (0/5)

Szólj hozzá!

Címkék: könyv japán murakami haruki


A bejegyzés trackback címe:

https://olvasonaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr71187324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása