Hangoskönyvnek indult, de rádiójáték lett belőle.
Kicsit elsuhant mellettem, nem vagyok letaglózva. Próbálok egy kis lelkiismeretfurdalást összeszedni...
Talán ha tényleg elolvasnám könyvben is, másként lenne, de egyelőre nincs rá terv.
A lövöldözős effektek azért nagyon jók voltak, tetszett a macska a csilláron.
Kövezzen, aki akar.
Találtam hozzá egy elemzést az Olvasókuckón.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
AnTalk 2008.07.03. 11:23:51
gykata 2008.08.30. 10:44:54
spg · http://www.olvasonaplo.hu 2008.08.30. 14:43:51
csak ki kell várnia a sorát.
Gyilkos Gyanta 2008.11.23. 15:43:37
Az irodalmár ismerőseim azt hiszik, ez a könyv letehetetlen. Nekem sikerült, viszont könnyen rászánom magam, hogy továbbolvassam.
andrabian 2008.12.10. 18:20:34
A könyvhöz szerintem az a kulcs, hogy nem kell tőle megijedni, misztikus, szatírikus krimiként kiválóan olvasható. A szimbólumok értelmezése és a többi réteg kibontása ráér akkor is, ha már van képünk a történetről. Éppen attól zseniális, hogy többszöri újraolvasáskor is tud újat nyújtani. Legelőször talán 13 évesen olvastam, az apokrif jelenetek ugrásával, és akkor is tetszett, ahogyan azóta kb 10x.