Valahol a Nagyhercegségben volt egy aprócska falu, ahol álmosan, egyhangúan teltek a napok egészen addig, amíg egy csintalan fiúcska pirosra állítva a jelzőlámpát, magának a nagyhercegnek a vonatát fel nem tartóztatta. A felháborodott felség azonnal megbékül, amint megkóstolja Virágosdomb két nevezetességét: a vaníliafagylaltot és a szamócát. A falucska egy csapásra igen fontos hely lesz, s e naptól fogva sorra állnak meg a gyorsvonatok az állomáson. De Virágosdombon még ennél is furcsább dolgok esnek meg, s a kitűnő olasz író kötetéből azokat is megtudhatjuk, nevezetesen: hogyan csinál a titokzatos, vörös szakállú nyaraló Szent Hermész ünnepén tűzijátékot, s hogyan kapja feleségül szőke szerelmét a mindig kormos mozdonyvezető.

Saját régi könyvespocomon találtam, fogalmam sincs honnan és hogyan került oda, de kedvesnek tűnt.

A Nagyhercegség kis falucskájának lakóiról szól. A leírásban említett kisfiúnak közel sincs annyi szerepe, mint amennyit várnánk.

Három történet van benne: az elsőben felemelkedik a falu, a másodikban a városi klikk megpróbálja terrorista akcióval megfúrni a dombi konkurrenciát, míg végül a harmadikban szerelem is lesz.

A történetek aranyosak, tele olaszos nevekkel, amiket igyekezten hűen kiejteni. A végén persze van egy "Hogyan ejtendő", de már későn vettem észre.

Először történt, hogy a címeket és a nagybetűs szövegeket már a lányom "egyedül" olvasta. Csak kicsit kellett fogni a kezét itt-ott. Ezen felbuzdulva minden nagybetűs szöveget elolvastunk a könyvben (Waldorf iskola első osztályában csak a nyomtatott nagybetűk vannak...): MÓRA FERENC KIADÓ, HAT ÉVEN FELÜLIEKNEK, TARTALOM, BALETTCIPŐBEN TOKIÓIG...

Ez az utóbbi könyvcím annyira megtetszett, hogy keresem is az antikvárumban, de sajnos nincs.