Olvasónapló

Könyvek, amiket olvastam és szívesen ajánlok - vagy nem ajánlok - másoknak is. Nem irodalmi elemzés, inkább csak egy emlékeztető magamnak, hogy melyik könyv hogyan került hozzám, mit gondoltam róla...

Most Másoknál

Olvasnivalók

Könyvespolcomról

Ezeket olvashatod

2008.08.01. 13:56 spg

Nagy Lajos: Pincenapló

Nagy Lajos immár klasszikus Pincenapló-ja a felszabadulás huszonötödik évfordulóján jelenik meg új kiadásban. A Pincenapló, amely első ízben közvetlenül az ostrom után, 1945-ben látott napvilágot, őszinte hangú, anyagában rendkívül gazdag, szemléletében egyéni felidézése 1945 első heteinek, azoknak az időknek, amikor a háború elvakult hívei és szerencsétlen üldözöttek, közönyösök, gyávák és a jövőben reménykedő emberek együtt húzódtak meg a bombázások és harcok elől a város pincéiben, ki várva a közeledő Vörös Hadsereget, ki pedig félve tőle. A vallomás őszinteségével, a részletek hitelességével, a tanú tárgyilagosságával, de egyszersmind a szocialista író indulataival ábrázolja Nagy Lajos ezeket a napokat, halhatatlan emlékiratot adván történelmünk egyik legiszonyatosabb korszakáról.

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

Érkeznek a háborús könyvek sorban.

Ebben a könyvben azt tudjuk meg, hogy milyen volt 3 héten keresztül a pincében élni azt várva mindennap, hogy a fejük felett egyszer csak eltűnik a ház.

Ez első 30 oldalban kapunk egy helyzetképet az ostromot megelőző felkészülésekről, amelyeket senki sem vett komolyan, mert az emberek nem hitték, hogy ez bekövetkezhet. Ezután kezdődik a napló.

Nagy Lajos nem volt szegény ember, saját könyvesboltja volt Budapesten és a könyből úgy tűnik, hogy egészen az ostrom megkezdéséig ki is nyitott minden nap. Ezek szerint a budapesti élet egészen a legutolsó pillanatig még elviselhető volt.

Olyan ember volt, aki meglepően jól átlátta a politikai helyzetet és levonta a helyes következményeket, de ezt sajnos nem osztatta meg senkivel anélkül, hogy "reakciós"-nak tekintették volna. Ezért inkább leírt mindent ebbe a naplóba.

Az ostrom elején még minden "rózsás"-nak tűnt. Mindenkinek megvolt mindene, sokan le sem mentek a pincébe. A hetek előrehaladtával elfogytak a tartalékok - legalábbis az övé (meg is jegyezte, hogy mi lehet azokkal, akiknek még ennyi sem volt), felesége betegsége miatt egyre inkább magára utalódott. Kicsit megdöbbentő amint legnagyobb gondja az volt, hogy egy szomszédot kellett megkérnie vízforraláshoz. Mert kávét szeretett volna inni. Ettől nagyobb bajba csak akkor került, amikor elfogytak a zsebkendői és nem volt aki mosson rá. Vajon minden férfi ilyen volt akkoriban?

A bombázások egyfolytában tartottak és Nagy Lajos nem szerette a szüneteket. A szünet azt jelentette, hogy a vége tolódik és azt már mindenki alig várta.

Nem annyira kegyetlen olvasmány, mint maga a kor volt.

A könyv formája is visszaadja a napló jellegét, eléggé kisalakú és széles margókkal van nyomtatva. Az én példányom valamikor ide tartozott:

Vasutas Szakszervezet KÖNYVTÁRA
13731
Bp. "Törekvés" Műv. H.

6-szor volt kikölcsönözve, utoljára 1985 szeptember 2-án.

Kávé érték: (3/5)
nemlátni: (0/5)

Szólj hozzá!

Címkék: budapest könyv történelem magyarország antikvárium 1940es évek nagy lajos


A bejegyzés trackback címe:

https://olvasonaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr8596013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása