"E könyvvel az olvasó gyakorlatilag egyszemélyes művet tart a kezében. A szerző maga egészítette ki szövegét a saját kivitelezésű vonalrajzú illusztrációkkal oly módon, hogy a hatalmas anyag számára maximálisan kihasználja a rendelkezésére álló helyet. Az eredmény: nagy sikerű mű, amelyek csonkítás nélküli visszaadását csak egy tükörkiadás biztosíthatta. Ez azonban elkerülhetetlenné tett bizonyos kompromisszumokat."
Valamikor karácsony előtt láttam meg ezt a könyvet a könyvesboltban és hirtelen nosztalgia fogott el az építészettörténet órák iránt. (Na akkor biztosan nem gondoltam arra, hogy ilyesmi meg fog történni).
Aztán a little Jesus úgy gondolta, hogy ezzel le is tudja az ajándékozást és becsempészte a fa alá.
A könyv nagyon szép, súlyra/méretre éppen ezt várja az ember egy okos könyvtől. Nem utolsósorban pedig tartalmilag is rendben van.
Egy dolgot azonban nem vettem észre az eső belelapozás során: azt hogy mennyire lexikonjellegű. Én valami olvasmányosabbat vártam. Persze lehet olvasni, mert nem abc sorrendben tartalmaz címszavakat, de a tördelése és a sok-sok-(sok) kereszthivatkozás miatt nincs igazán olvasásélménye az embernek.
Arra mindenképpen jó, hogy időnként találomra kinyitva rájöjjek, hogy mennyi mindent elfelejtettem. Nem mellékesen negyon okosan is nézhetek ki egy ilyen könyvvel a kezemben. Kis szélben még a hajam is lobog.
(Ez a bejegyzés ennek a blognak az új hazájában jelent meg először, a www.olvasonaplo.hu -n)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.