"Az Aranyketrec egy elmeosztály életéről szól. Felkavaró történet skizofrénekről, hisztériásokról, alkoholistákról, akikkel Benedek István éveket töltött el együtt a„Pusztán". A szerző orvos, pszichiáter volt, aki legfőbb küldetésének azt tekintette, hogy visszaadja ápoltjai szabadságát, és számukra emberhez méltó életről gondoskodjon. Módszerét sokan vitatták. Egyszerre kellett szembenéznie a szakma kételkedésével, a Hivatal gáncsoskodásával és az emberekben mélyen gyökerező előítéletekkel, babonákkal. A szerző Benedek Elek unokája - s egyben maga is tehetséges, vérbeli író. Sodró lendületű, élvezetes, őszinte írása bevonja az olvasót: már magunk is féltjük a fájdalomherceget, K.G.-t.Már aggódva lessük,mikor és milyen állapotban tér újra haza a folyton megszökő Néma Margit... Már megszerettük a „Puszta" kibiccent lelkű lakóit. És felemelőnek érezzük, hogy tanúi lehettünk a kísérletnek: hogyan szünteti meg a főorvos és felesége,„Mamika" az egészségesek rettegését az„őrülttől" s a betegek rettegését az ápolók brutalitásától."
"Sodró lendületű...". Azt hiszem ez az egy dolog hiányzott ebből a könyvből.
Az első 100 oldalon felépült a környezet, mindenki elhelyezkedett benne és megtudtuk a az élettörténeteket.
A rövid ismertetők a betegekről szerintem kicsit szárazak voltak, valamint túl sok volt a beteg is, ezért egy idő után keveredni kezdtek a fejemben az alakok. Persze a hiba az ön készülékében van felkiáltással nem keseredtem el, jó könyv lesz ez még.
A második 100 oldalon olvastam a mindennapi nehézségekről és a küzdelmekről, volt benne egy kis korrajz a szocializmus működéséről. Ez egy egész érdekes rész volt.
Ha a könyv hasonló hangnemben folytatódott volna, talán minden egyéb hibája ellenére ki is olvasom, de nem.
A harnadik 100 oldalon elkezdődött egy tudományos értekezés az elmegyógyászatról. Valószínűleg mindenkit meg kívánt említeni az író, ezért itt átugrottam néhány oldalt, remélve, hogy ennek hamarosan vége. Azonban nem lett vége - és szégyen, de félig kiolvasva tettem le a könyvet.
Szóval csalódás. Utólag visszagondolva azt hiszem, hogy én egy "Száll a kakukk a fészkére stílusú könyvet" vártam, de sajnos nem az lett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
yuice 2009.06.08. 09:09:43
spg · http://www.olvasonaplo.hu 2009.06.08. 09:25:03
Sajnos az antipszichiátriát nem ismerem, azt hiszem nem is tervezem :)
hattyú 2011.01.30. 20:41:06