Ennek a könyvnek a címéből mindig arra következtettem, hogy tele van mély gondolatokkal és vég nélküli elmélkedéssel - ezért eddig sosem olvastam. Persze "ne ítéljünk a cím alapjén", de ki nem teszi ?
Hangoskönyvnek indult, de rádiójáték lett belőle.
Fantasztikus akasztófahumorral kísérhetjük végig az írót agydaganatának történetén, kezdve onnan, hogy hallja, amint a vonat kihúz az állomásról. Csak éppen állomás nincs sehol.
Aztán belenyugszik, hogy ez így van rendjén és később már várja a menetrendszerinti - nem létező - vonatot. De ezzel nincs vége. Sőt.
Jön a többi tünet: hányás, szédülés, látás romlás. Az utóbbi már komolyan zavarja munkájában, ezért benéz az orvoshoz.
Persze a szemorvos megnyugtatja, hogy semmi komoly, mert ha az lenne, akkor hányna, szédülne és hallucinálna is. Ő pedig nem szól semmit, csak homokba dugja a fejét. Gond nincs, mert már a pincér is tudja, hogy mikor kell mögélépni is elkapni, az élete látszólag zavartalanul folyik tovább.
Mindeközben a beteg is nagyfokú hozzáértésről tesz tanulságot és orvosi szemszögből nézve "rémbeteg" lesz belőle, amint minden döntést megkérdőjelez, megmagyaráz vagy éppen helyettük meghoz.
Nagyon élvezetes az egész mű. Persze nem tudom mennyire életszerű, hogy agyműtét közben a beteg ébren legyen, de egy jó orvos akár meg is tudna erről győzni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hockeyman68 2011.11.10. 22:32:33
szlaszlo2 2012.05.07. 20:44:26