A MEK-en találtam PDF formátumban és mivel tetszett a Csikágó, így ennek is bizalmat szavaztam.
Mesekönyvként kezdtem olvasni, abban bízva, hogy majd a lányommal is elolvasom - de a végére erről letettem.
Egy nagyon jól kitalált történet igazán élvezetes karakterekkel, akiknek már a neveik is ízesek: Rakonc, Porhany és Csupánc aki csupál...
És persze a Félőlény, akit nem könnyű megismerni, mert meg sem jelenik egy ideig. Addig is megismerkedünk a szörnyekkel, akik miatt Félőlény nem jelenik meg és megtudjuk a szomorú történetet.
Az egészet "idillt" egy régen eltűnt barát megjelenése kavarja fel, aki receptet kínál a szörnyek legyőzésére és Félőlény pedig belevág.
Elindul, próbákat kell kiállnia, megvilágosodik majd néhány fordulat és tanulság után visszatér régi barátaihoz - és azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy minden rendbe jön. Hiszen mesekönyvként árulják.
Bennem azonban folyamatosan volt egy érzés, hogy több ez mint mesekönyv, nagyon sok párhuzamot lehet találni egy 1990-ben véget ért rendszerrel... Ez kissé zavart és sosem tudtam mit is gondoljak igazán az eseményekről. Esküszöm ott vannak azok a párhuzamok. Pedig 1991-ben írták.
Az bizonyos, hogy szörnyes könyvet egyelőre nem olvasok a lányomnak, így is ismer már eleget...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.