A kiválasztott után nem gondoltam, hogy hamarosan egy újabb Chaim Potok könyvet szeretnék olvasni. Most azonban TUDOM, hogy nem fogok kettőnél megállni.

Véletlenül kaptam kölcsön a könyvet egy vendégség alkalmával.

Asher Lev egy letehetetlen könyv.

Ismét bepillantást nyerhetünk egy zsidó közösség életébe, tanulva szokásaikat és kifejezéseiket. Kapunk egy pillantást a II. Világháború utáni történelemre - persze ismét a zsidó nép szemszögéből. (Számomra a könyv elolvasása után kapott tartalmat a ladovi zsidó valódi jelentése.)

A történet egy folyamatos vívódás apa és fia között, amelynek során az apa próbálja az általa helyesnek vélt útra "terelni" a fiút. A fiú akarja is a dolgot, de a benne megbúvó tehetség ezzel nem fér össze, haszontalan az apa szemében és emiatt folyamatos konfliktus van közöttük - amit ők is csak nehezen ismernek be.
A kettejük között egyensúlyozó anya próbálja ezeket a konfliktusokat feloldani, azonban nincs könnyű dolga.

Számomra mindig megdöbbentő a vallás azon ereje, amellyel minden más józan megfontolás fölé helyezkedve ráerőlteti magát az emberekre és könnyedén - saját igazságát megkérdőjelezhetetlennek tartva tesz tönkre sorsokat. (Persze ez egy szélsőséges eset, elnézést kérek minden vallásos embertől.)

Már kevés volt hátra a könyvből és látszott a végkifejlet, én azonban még mindig bíztam abbam, hogy happy end lesz. Próbáltam magamban kitalálni egy olyan feloldást, ami mindenkinek jó, de nem sikerült. Ennek ellenére az utolsó pillanatig bíztam benne, hogy a szerzőnek ez menni fog...

A végén azonban mégsem voltam szomorú, valahogy úgy éreztem, hogy a Rebbe meghozta azt a döntést, amit a fiúnak az egész könyv során nem sikerült.

Még egy hozadéka volt a könyvnek számomra: másnap a könyveboltban kezembe került néhány festészeti album és egy kicsit más szemmel tudtam a képekre nézni. Megmaradt bennem Jacob Kahn magyarázata, nézegettem a fényeket, a geometriai formákat, az ecsetkezelést.