Olvasónapló

Régi és új olvasók találkozhatnak Bruckner Szigfriddel, Baltazárral és Arabellával ebben a meseregényben, természetesen Réber László grafikáival.

Az esti meseolvasásokkal újabb könyv végére értünk.

Számomra kicsit furcsa volt a korábbi mesefigurák valós életbe és környezetbe helyezése. Míg a korábbi mesék során ilyen érzésem nem volt, most kétségem támadtak annak kapcsán, hogy ez megtörténhet-e...

A szereplők között volt néhány olyan figura, aki nem igazán illett oda számomra (pl. Dr Kis János, unatkozó nagybirtokos, aki csak jött és ment, de semmi különöset nem csinált. Láz Jenő már érdekesebb volt.)

A lényeg, hogy egy 6 éves lány képzeletét jól megragadta a mese, alig várta, hogy folytassuk és próbálta kitalálni mi következhet.

"Robert Merle történelmi riportregényében a krónikás hűségével idézi fel 1953. július 26-át, a kubai forradalom első eseményét, a Moncada-laktanya legendás ostromát, amely ugyan kudarcba fulladt, mégis megingatta azt a rögeszmét, hogy a Batista-rezsim megdönthetetlen.Ez a nap a forradalom „keserű keresztelője” volt, tanúsága annak, hogy bár „nagy emberek nélkül nincs történelem”, a történelmet mégsem ők: a diktátorok, karizmatikus népvezérek, hanem az egyszerű emberek csinálják, élik-szenvedik meg.Szemtanúi lehetünk, amint egy csapat elszánt fiatal – tapasztalatlanságuknál csupán naiv hitük és elszántságuk nagyobb – megelégelve Batista diktatúráját, a jobb jövő reményében, a nemzeti méltóság programjáért fellázad a fennálló hatalom ellen. De ma már – hosszú évtizedek távolából – azt is megérthetjük, miért valóságosabb a hithű forradalmár, Che Guevara, mint a XX. század egyik önmagát túlélt mítosza...A könyvet 30 db fekete-fehér fotó illusztrálja."

Sok rossz ajándékkönyvet kaptam már, ez a kivételek egyike. Azt hiszem ezt én is megvettem volna.

A borítón lévő szakállas figuráról azonban én (talán "fiatalságomnál" fogva) nem ismertem rá Fidel Castro-ra. Pedig ő az.

A történet a kubai történelem egyik sorsfordító napját meséli el és a könyv elején meg is ijedtem, hogy egy napról kell olvasnom (mert ugye akkor sok lesz a leíró - talán ideológiai - rész). Szerencsére az író kicsit hátréblépett és nagyobb perspektívából kezdte leírni az eseményeket, beavatva az olvasót a korai kubai történelembe, spanyol hódításokba, amerikai befolyásra. Mindez jól elhelyezte az eseményeket.

Az ostrom megszervezésének és lebonyolításának során szinte minden résztvevőről kaptunk egy rövid leírást, ami számomra már majdnem sok volt. (Mit evett, hogy nézett ki, sántított-e...)

Furcsa volt betekinteni egy diktatúra hétköznapjaiba, mit tehettek és tettek is meg az emberekkel. Ilyenkor mindig kicsit odaképzelem magam és megrettenek.

Furcsa volt az aprólékosan megtervezett ostrom egy bagatell baleset miatti meghiúsulását olvasni és aztán látni, hogy az elszigetelt csoportok információ hiányában hősiesen küzdve halálukig harcoltak.

Az ostrom utáni üldözéseknél aztán Fidel egyre inkább hősies magasságokba emelkedett, minden résznél megtudtunk valamit róla, amelyben kivételes, egyedi, kitartó volt. Persze veszítve is ő győzött, gyanítom hogy az író is szimpatizálhatott a kommunista eszmékkel.

Az író sokszor utalt jövőbeni, immár sikeres eseményekre is, nekem hiányzott ezekről egy fejezet, hogy megtudjam hogyan vitték végül is sikerre a forradalmat. Most nézhetek utána saját magamnak...

"Az Aranyketrec egy elmeosztály életéről szól. Felkavaró történet skizofrénekről, hisztériásokról, alkoholistákról, akikkel Benedek István éveket töltött el együtt a„Pusztán". A szerző orvos, pszichiáter volt, aki legfőbb küldetésének azt tekintette, hogy visszaadja ápoltjai szabadságát, és számukra emberhez méltó életről gondoskodjon. Módszerét sokan vitatták. Egyszerre kellett szembenéznie a szakma kételkedésével, a Hivatal gáncsoskodásával és az emberekben mélyen gyökerező előítéletekkel, babonákkal. A szerző Benedek Elek unokája - s egyben maga is tehetséges, vérbeli író. Sodró lendületű, élvezetes, őszinte írása bevonja az olvasót: már magunk is féltjük a fájdalomherceget, K.G.-t.Már aggódva lessük,mikor és milyen állapotban tér újra haza a folyton megszökő Néma Margit... Már megszerettük a „Puszta" kibiccent lelkű lakóit. És felemelőnek érezzük, hogy tanúi lehettünk a kísérletnek: hogyan szünteti meg a főorvos és felesége,„Mamika" az egészségesek rettegését az„őrülttől" s a betegek rettegését az ápolók brutalitásától."

"... Bab Berci nem szerette a füvek, fák, madarak némaságát. Csak a füvek, fák, madarak csendjét szerette. Megvárta, míg fölzengett a bizakodó csönd, és máris az orránál tartott: persze, e miatt a túlméretezett szörnyeteg miatt van minden, e miatt a tokmányorr miatt, e miatt az uborkaorr miatt... mit orr?! Ormány! Egy bánatos, vöröslő hegycsúcs, egy Kilimandzsáró, egy Popocatépetl, egy Mohendzsodáro, nem, a Mohendzsorádo az nem hegy, az egy romváros, mindegy, akkor is ez az ormány, ez az oka mindennek! Ahogy a nátha észreveszi, rikoltva felkiált, felkiáltván rikolt, és egyetlen rohammal boldogan benn terem, ez kell nekem, ez az én otthonom, rikogat a nátha, Bab Berci orra nekem egy kastély, egy katedrális, Bab Berci orra az én váram, ordibálja elragadtatottan, és soha többé semmilyen fortéllyal kiűzni nem lehet. Na igen. Bab Berci egy lepedőnyi kockás zsebkendőt húzott elő, és nagyot tüsszentett bele. Ettől már meg sem rezdült az erdő, megszokta már Bab Berci tüsszögését, mondhatnánk úgy is, Bab Berci tüsszögése az erdő csendjéhez tartozott."

A hétfejű Tündér után nem volt megállás, nem csak a lányom várta izgatottan az újabb Lázár Ervin meséket, hanem én is.

Bab Berci kalandjaiba sokszor majdnem beletört a nyelvem. Hangosan felolvasni őket felér egy logopédiai gyakorlattal.

A mesék nagyon kedvesek, a szereplők változatosak és történeteik furcsák, de izgalmasak.

Minden mese önmagában is megáll, azonban az egész könyv s beleillik egy jól felépített történetbe, amelyért természetesen minden szereplő megteszi a magáét az ő képességeit felhasználva. Annyit talán elárulhatok, hogy happy end van.

Hajrá mindenki, ne csak az én nyelvemben legyen izomláz.

Update [2008 november 26]:
Online is meghallgathatló a Katolikus Rádió jóvoltából 7 részben:

• 1.rész
• 2.rész
• 3.rész
• 4.rész
• 5.rész
• 6.rész
• 7.rész

Talán egyszer CD-n is kiadják.

Itt van némi információ és kép a felvételről.

"Egy király megunja a magas tábornoki gallért és azt a sok más korlátot, ami őt a közönséges halandóktól elválasztja. Forradalmat szervez maga ellen, és otthagyja ősei trónját. De milyen foglalkozást válasszon, amikor az uralkodáson kívül semmihez sem ért? Természetesen szélhámos lesz. De ehhez sincs semmi tehetsége, a szélhámosságot csak színleli. Szerencsére a véletlen jóvoltából egészen rendkívüli helyzetbe kerül: azt kell szélhámoskodnia, hogy az, ami - VII. Olivér exkirály. Mi ez? A legősibb vígjátéki forrás, a személycsere egy fejtetőre állított változata? Paradoxonok halmozása a kor divatja szerint? Vagy az egzisztencialista filozófia egyik legizgalmasabb problémájának - mi a személyiség? - játékos feldolgozása és persziflázsa egyszerre? Szerb Antal 1942-43-ban A. H. Redcliff angol írói álnév mögé rejtőzve jelentette meg ezt a bűbájos regényt, s nem sokkal ezután Ex címmel vígjáték formájában is feldolgozta a történetet."

Úgy gondoltam, adok Szerb Antalnak még egy esélyt és nem bántam meg.
Egyrész mert a három könyv sokkal jobban mutat egymás mellett a polcon, mint kettő, másrészt mert egy kellemes kis nyaralós estis olvasmány kerekedett belőle. Igazság szerint ki sem tartott a nyaralás végéig.

Cselekményének fondorlatossága engem Rejtő Jenő könyveire emlékeztetett, bátran ajánlom mindenkinek.