Olvasónapló

"Afganisztán, 70-es évek, a béke utolsó évei. Egy gazdag és egy szegény családból származó kisfiú együtt tölti gyerekkorát. Összekötik őket közös élményeik és kedvenc időtöltésük, a sárkányeregetés. Egy szörnyű esemény azonban örökre megváltoztatja a két fiú életét. Amir cserbenhagyja barátját, Haszant. A gondtalan gyerekkor ezzel véget ér. Amir hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, ám nem tud szabadulni egykori tette miatti bűntudatától. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. A megtépázott, vérzivatarok áztatta ország romjain végre jóváteheti azt, amit elrontott, és megszabadulhat a bűntudat és a fájdalom terhétől. A hol izgalmas, hol szívszorító fordulatokban bővelkedő regény tényfeltáró módon ábrázolja az afgán történelem nemzetiségi, vallási és társadalmi hátterét. Egy korábban a világ szeme elől eldugott ország népével és kultúrájával ismerkedhetünk meg, testközelben érezhetjük Afganisztánt, amely az új évezred világpolitikájának sarkpontjává vált. Megjelenése óta a Papírsárkányok folyamatosan az amerikai toplisták élén áll. Lefordították az összes európai nyelvre, de megjelent héberül, kínaiul és arabul is. Az amerikai kritikusok az évtized regényének titulálták."

Nemrégiben akadtam rá a Szegény Dzsoni és Árnika hanglemezre, ami nagyon megtetszett a lányomnak - ezért legutóbbi közös könyvesbolti látogatásunkkor megvettük A Hétfejű Tündért.

Őszintén szólva az én gyermekkoromból mintha kimaradt volna Lázár Ervin, csak néhány meséjét ismertem, s emiatt én is nagy várakozásokkal voltam a könyv iránt.

A könyv első részében sok rövid mese van, egy-egy este többet is el lehet olvasni belőlük. Ezek a mesék szívesen figuráznak ki egy-egy magyar kifejezést, szituációt vagy viselkedést a legmeglepőbb körülmények között.
A mesékben sokszor előfordul, hogy több, ritmikusan ismételt rokon értelmű szó, vagy tulajdonságok szövik végig a mesét - ezek nagyon jók a gyerekeknek.

Azonban vannak furcsaságok is. Volt olyan mese, amelyben szépen kerekedett a történet, mindenki szeretett mindenkit, de a végén a csúnya vadász lelőtte a barátságos állatokat. Kicsit megdöbbentem a felolvasása után és láttam, hogy lányom is elkerekedett szemmel hallgatja... ezért Lázár Ervin utólagos engedelmével hozzáfűztem még egy-két bekezdést és boldogan élnek amíg meg nem haltak véget alakítottam neki. Szerintem a gyerekek sokkal jobban alszanak így.

Szegény Hétfejű Tündért is nagyon sajnáltam, miközben megszabadították hat fejétől, de szerencsére a szerző ebben a mesében gondoskodott a megnyugtató befejezésről.

Történelmi szempontból is vannak benne érdekes utalások, pl. a hűtőt Szaratov-ként emlegeti - ami egy mai hat éves gyereknek sokat nem mond, még én is mosolyogtam rajta, hiszen mi már Lehellel hűtöttünk.

"Szerb Antal szépirodalmi fő műve A Pendragon legenda. Meghatározhatatlan műfajú próza: egyszerre krimi, rejtélyes legenda, történelmi regény, ismeretterjesztö írás és mindezek felszabadult humorral írott paródiája. A főhős, az író önparódiájának is tekinthető Bátky János a British Museum könyvtárában XVII. századi angol misztikusokat kutat, majd meghívják a híres Pendragon család kastélyába, ahol izgalmas, sőt életveszélyes kalandok során találkozik a világ legrokonszenvesebb orgyilkosával, valamint számos kísértettel, megismeri az angol rózsakeresztesek történetét, és egy örökségért folyó bűntényben is megpróbálják felhasználni. Bátky János maga sem tudja kideríteni, hogy bűnügybe vagy erotikus kalandba keveredett-e, netán korszakalkotó kultúrtörténeti felfedezés előtt áll éppen. A magánéletében dogmamentesen vallásos, ugyanakkor minden hitben kételkedő Szerb Antal egész filozófiai bizonytalansága benne van ebben a fölöttébb szórakoztató könyvben, amely e bizonytalan világnézet fölényes kritikája is. A végső kicsengése mégis az, hogy élhetünk bárhol a világon, immár végérvényesen nem értjük, mi a leglényegesebb benne."

"Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely viszszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitöl? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig tör- ténhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert."

"A legnagyobb huszadik századbeli amerikai zsidó írók - Henry Roth, Bellow, Malamud, Singer és Philip Roth - között tartja számon a világ az immár Magyarországon is az egyik legnépszerűbb szerzőnek számító Chaim Potokot, aki az irodalmi doktorátust megszerezve ortodox rabbiként működött szerte a világon Ausztráliától Dél-Koreáig. Első regénye, A kiválasztott, mely nyomban hatalmas sikert aratott, a kelet-európai közösség sajátos életformáját továbbörökítő New York-i hászidok különös világában játszódik, s a vallásos zsidóság két nemzedékének, az apjával s ugyanakkor önmagával viaskodó fiúnak állít szívbemarkoló és felejthetetlen emléket."