Olvasónapló

Először jelenik meg magyarul a regényeivel és esszéivel rendkívüli figyelmet kiváltó amerikai írónő, Toni Morrison első regénye, a Nagyonkék, amely a szeretetet és a szeretethiányt egyaránt kísérő fájdalom, a varázslatos meseszövés és az örvénylő költői fantázia remekműve. A szerző szülővárosában, az ohiói Lorainben játszódó történet egy áldozattá váló tizenegy éves fekete kislány, Pecola Breedlove sorsát beszéli el. Pecola azért imádkozik, hogy kék szeme legyen, mert így ő is éppolyan szép és szeretetre méltó lesz, mint a sok-sok szőke, kék szemű, filmvászonra illő fehér amerikai kislány.
1941 baljós őszén, amikor a városka kertjeiben nem bújik elő a bársonyvirág, Pecola élete sem tud szárba szökkenni; fájdalmas és borzalmas pusztítással járó fordulatot vesz. Hogy tölti ki egy gyerek szívét a félelem és a magány?
Hogyan lesz tragédia abból, hogy egy vágy beteljesül; erről szól a Nagyonkék, Toni Morrison és egyben az amerikai irodalom egyik kiemelkedő alkotása.

A fülszövegben leírt tartalom a könyv alapján inkább mellékszálnak tűnik. Történet helyett inkább pillanatképeket kapunk a két világháború közötti amerikáról, a feketék helyzetéről.

A MEK-en találtam PDF formátumban és mivel tetszett a Csikágó, így ennek is bizalmat szavaztam.
Mesekönyvként kezdtem olvasni, abban bízva, hogy majd a lányommal is elolvasom - de a végére erről letettem.
Egy nagyon jól kitalált történet igazán élvezetes karakterekkel, akiknek már a neveik is ízesek: Rakonc, Porhany és Csupánc aki csupál...

És persze a Félőlény, akit nem könnyű megismerni, mert meg sem jelenik egy ideig. Addig is megismerkedünk a szörnyekkel, akik miatt Félőlény nem jelenik meg és megtudjuk a szomorú történetet.

Az egészet "idillt" egy régen eltűnt barát megjelenése kavarja fel, aki receptet kínál a szörnyek legyőzésére és Félőlény pedig belevág.

Elindul, próbákat kell kiállnia, megvilágosodik majd néhány fordulat és tanulság után visszatér régi barátaihoz - és azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy minden rendbe jön. Hiszen mesekönyvként árulják.

Bennem azonban folyamatosan volt egy érzés, hogy több ez mint mesekönyv, nagyon sok párhuzamot lehet találni egy 1990-ben véget ért rendszerrel... Ez kissé zavart és sosem tudtam mit is gondoljak igazán az eseményekről. Esküszöm ott vannak azok a párhuzamok. Pedig 1991-ben írták.

Az bizonyos, hogy szörnyes könyvet egyelőre nem olvasok a lányomnak, így is ismer már eleget...

(kép  antikvarium.hu)

Polcon talált pöttyös könyv, valamikor a 70-es évekből való. Az írója Thea Beckman (csak a magyar kiadáson írták a nevét Beckmann-nek) holland származású és gyermekkönyveket írt világéletében.
Ebben a könyvében a kislány - Kriszti - egy olyan könyvet olvas, amely haramiákról szól. Hogy - hogy nem, a haramiák egyszer csak kilépnek a könyvből és haramiákhoz méltóan elrabolják a kislányt, hogy úgymond váltságdíjat szedjenek majd érte.

A Három Huszár keresztmetszetet add Karinthy Ferenc életművéből. Új és régi írásait tartalmazza a kötet: a Kentaur-t, legismertebb a legnépszerűbb régi elbeszéléseit (az Irodalmi történetek, Ferencvárosi szív, Kék-zöld Florida, Víz alatt, víz fölött kiemelkedő darabjait) és könyv alakban meg nem jelent írásai közül olyan kítűnő munkákat, mint például a Siófok, Aranyidő, Töredék, Víz, Szegény Magyarország.