Olvasónapló

Könyvek, amiket olvastam és szívesen ajánlok - vagy nem ajánlok - másoknak is. Nem irodalmi elemzés, inkább csak egy emlékeztető magamnak, hogy melyik könyv hogyan került hozzám, mit gondoltam róla...

Most Másoknál

Olvasnivalók

Könyvespolcomról

Ezeket olvashatod

2007.12.21. 16:20 spg

Gazdag Erzsi: Meseforrás

Egy könyv valahonnan a könyvespolc mélyéről... tele versekkel.

Leginkább virágokról és állatokról szólnak, rövidebbek és hosszabbak, leíró és történetmesélő típusúak.

Nem vagyok nagy versrajongó, ezért számomra a történetet elmesélőek sokkal jobban bejönnek, mint az egy-egy hangulatot vagy pillanatot visszaadók.

Könnyű volt beosztani, napi 3-4 verset elolvasva kényelmes tempóban lehetett haladni.

Ennek hatására lányom is próbálgat mostanában rímeket faragni - több kevesebb sikerrel. Szóval volt értelme.

(A kis képért köszönet az antikvarium.hu -nak)

Kávé érték: (3/5)
nemlátni: (0/5)

Szólj hozzá!

Címkék: vers könyv mese gazdag erzsi


2007.12.11. 17:40 spg

Jack Kerouac: Úton - térképek

Nekem sokat segítettek volna ezek a térképek a könyv olvasása közben, remélem mások is hasznát veszik majd.

Az adatok lejegyzéséhez perze lusta voltam, egyszerűen a wikipedia-t használtam forrásnak.

1947 - es út

 

1949 -es út

 

1950 - es út

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: usa mexikó jack kerouac háttéranyag


2007.12.11. 11:32 spg

Jack Kerouac: Úton

Jack Kerouac (1922–1969) az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója és teoretikusa, a beatéletmód és a beatideológia modelljének megteremtője – egyben az 1950-es–60-as évek amerikai ifjúságának képviselője és prófétája, a tiltakozás, a menekülés hangjainak megszólaltatója. Lelkes követőket és ádáz ellenségeket szerzett, gondolatai a szexről, a kábítószerekről Európában tovább gyűrűztek akkor is, amikor hazájában már csillapodtak a beat körüli viharok. Könyvei lírai, vallomásos jellegűek, más-más néven majd’ mindegyiknek ő maga a hőse.Főműve, az Úton a nagy utazások, száguldások története. 1947 és 1950 között barátjával, Neal Cassadyvel beautózta az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait, utána egy évig tervezte az erről szóló beszámoló formáját, szerkezetét, majd pedig befűzött az írógépbe egy negyvenméteres papírtekercset – és megszületett a "spontán próza" műfaja.Az eredmény: a 60-as évek "ellenkultúrájának" beharangozása és majdani Bibliája, általános kritikusi értetlenség, valamint hatalmas közönségsiker. Sal Paradise és Dean Moriarty (Kerouac és Cassady fiktív megfelelője) szédületes dzsesszfanfárral került be az amerikai és a világirodalom halhatatlanjai közé.

Néhány éve már elolvastam ezt a könyvet, de nem hatott meg különösebben. Mostanában azonban több embertől is hallottam róla és úgy gondoltam valamit elbaltázhattam olvasás közben ezért elhatároztam, hogy másodszor is nekifutok.

Egyértelmű hiányosságom, hogy nem ismerem az Egyesült Államok térképét fejből, ezért az útvonalak leírása során sokszor éreztem elveszve magam, időnként még utána is néztem. (Persze nézhetjük ezt abból az irányból is, hogy ez a könyv "kinyittatta" velem a térképet. Egy ideig gondolkodtam is azon, hogy ide berakok egy Google Maps ablakot az útvonalakat berajzolva rá, de egyenlőre nem sikerült rászánnom az időt. Aztán mégis elkészültek...) Mindenesetre a könyv vége elbírt volna egy-két térképmellékletet, ezzel európai halandók is érzékelhették volna a távolságokat.

Mielőtt magát a történetet kezdeném szapulni a fordítás megérdemel egy nagy dícséretet. Nagyon ízes szlengben készült, a zenéket leíró részek pedig egyenesen "hallatják" magukat. Azt hiszem ha harmadszor is el fogom olvasni ezt a könyvet, akkor ez angolul lesz, hogy lássam miből dolgozott a fordító.

A történet már nem volt ilyen megragadó számomra, inkább az életérzés iránti érdeklődés olvastatta a könyvet. Hogyan tud valaki mindent hátrahagyva, a jövőbe nem különösebben belegondolva nekivágni a világnak. Ez különösen Dean-re igaz, mert Sal-nek mindig ott volt a nénikéje, aji pénzt tudott küdeni utána. A másik pedig a végtelen felelőtlenség, amivel a mások érdekeit kezelték (pl. loptak, összetörték az autót, amit csak átvezettek valahová, 110mph-val száguldoztak...).

További rejtély volt számomra az, hogy miképpen találták meg egymást mindig és mindenhol a szereplők a mobiltelefonok kora előtt. Honnan tudták mindig, hogy ki hol van és éppen milyen nőt "újított" be.

Érdekes de nem lebilincselő könyv, aki még nem olvasta olvassa el, hogy ne nézzen bután, ha a Keroac nevet meghallja. Számomra a Dharma hobók jobban bejött - talán mert kevesebb rohangálás volt benne.

Wikipedián találtam egy összefoglaló útvonalat, egyenlőre itt a szöveges verzió,

A térképekhez kattints ide.

1947

Ozone Park, NY › Chicago, IL › Newton, IA › Stuart, IA › Cheyenne, WY › Denver, CO › Salt Lake City, UT › San Francisco, CA › Marin City, CA (“Mill City, CA”) › Hollywood, CA › Los Angeles, CA › Selma, CA (“Sabinal, CA”) › Dalhart, TX › Indianapolis, IN › Harrisburg, PA › New York, NY.

 

1949

Rocky Mount, NC (“Testament, VA”) › Algiers, LA › San Francisco, CA › New York, NY.

1950

New York, NY › Terre Haute, IN › St. Louis, MO › Denver, CO › Amarillo, TX › Terre Haute, IN › San Antonio, TX › Laredo, TX › Nuevo Laredo, Tamps. › Hidalgo, NL › Ciudad Victoria, Tamps. › Llera de Canales, Tamps. (“Límon, Tamps.”) › Mexico City, DF.

Kávé érték: (3/5)
nemlátni: (0/5)

Szólj hozzá!

Címkék: könyv new york usa mexikó san francisco denver jack kerouac mexikóváros


2007.12.09. 21:42 spg

Bartos Erika: Bogyó és Babóca karácsonya

"Emlékeztek még Bogyóra és Babócára? A csigafiú és a katicakislány most együtt várják a Télapót,és izgatottan készülnek a karácsonyra.De vajon hová tűnt Bogyó ajándéka? És minek örülhet egy százlábú?"


Mikulás ürügyén gyorsan valami passzoló mesét kellett találnunk és valami nosztalgikus okból a lányom ezt választotta.

1-2 éve olvasgattuk ezeket a könyveket és nagyon megszerettük őket, mert gyönyörűek a rajzok, mindenki mindig mosolyog rajtuk és a karakterek valóban karakteresek, könnyen megjegyezhetőek.

A Télapóval keverednek egy kis félreértésbe ebben a könyvben, majd a százlábúnak keresnek karácsonyi ajándékot.

Könnyed mese, remélem 1-2 hónap múlva már a lányom gyakorolja az olvasást rajta...
Kávé érték: (3/5)
nemlátni: (0/5)

Szólj hozzá!

Címkék: könyv mese bartos erika


2007.11.23. 17:37 spg

Török Sándor: Csilicsala csodái

"Viri a varázslat, piri a parádé, Csilicsalamádé hipp és hopp." E bűbájos varázsszöveget több generáció ismerte és ismeri ma is, a napjainkra klasszikussá nemesedett meseregényből. Balogh Gyuszi és családja, valamint barátai életébe - Gyuszi hívására - minduntalan betoppan a kedves varázsló, hogy "elrendezze" széles érdeklődésű, de legtöbbször "ferde utakat" választó hősünk cselekedeteinek következményeit. Török Sándor felejthetetlen meseregényének újabb kiadása.

Azt hiszem egy kicsit korábban kezdtük olvasni ezt a könyvet, mint kellett volna. Talán 9-10 éveseknek inkább való. Egy mesét ki is hagytunk belőle, mert olyan könyvekre hivatkozott, amelyeket még nem olvastunk - olvashattunk (Robinson, Don Quijote, János vitéz...).

Török Sándor megpróbál tanítani a meséivel, azonban kicsit kicsit már korosodnak a mesék. Mindketten mosolyogtunk, amikor a gyereket cigiért küldték le, néhány régies kifejezést le kellett cserélnem olvasás közben vagy el kellett magyaráznom közben.

Számomra egy kicsit sok volt benne a sztereotípia is, de talán ez csak azért, mert én is apuka vagyok és nem akarok mindig szigorú lenni...

Tanultunk is a mesékből: legközelebb, mielőtt másik játékba kezdett volna csak rámnézett, én mondtam hogy a dolgokat be kell fejezni és vígan elpakolt.

A varázsige pedig szállóigévé vált: Viri a varázslat, piri a parádé, csilicsalamádé hipp és hopp.

Mindenkinek ajánlom, aki betöltötte a 10-et.

Kávé érték: (3/5)
nemlátni: (0/5)

1 komment

Címkék: budapest könyv mese török sándor


süti beállítások módosítása