Murakami Haruki a világ egyik legnépszerűbb kortárs szerzője, a misztikus realizmus kiváló képviselője. Harminchat nyelven kiadott könyvei több millió példányban keltek el. A Magyarországon mindeddig ismeretlen világklasszis író egyedülálló tehetséggel alakítja hátborzongató elbeszéléssé a lélek rezdüléseit. Regényeiben a valóság és az álomszerűség izgalmas összefonódása olyan felejthetetlen történetekké kovácsolódik, amely méltán emeli Murakamit a legnagyobbak közé. A Szputnyik, szívecském keserédes történet, mely a szerelem hatalmáról és fájdalmáról szól. A regény főhőse "K", aki beleszeret diáktársnőjébe, de ahogy az gyakran megesik, a lány szíve másért dobog ... A krimibe oltott szerelmi történet az emberi vágyakról szóló, mély eszmefuttatásként bontakozik ki az olvasó elott. Stílusa utánozhatatlan, "murakamis", egyrészt végtelenül könnyed, másrészt sejtelmes, izgalmas.
Végtelen optimizmusom vett rá, hogy egy újabb Haruki könyvet olvassak el. Talán egy kicsit közrejátszott a borítón lévő néni és az a tudat, hogy a könyvespolcon jobban mutat majd a két könyv egymás mellett.
Nagyon bíztam benne, hogy ez a könyv be lesz fejezve és nem lesz hiányérzetem, amikor becsukom.
Aranyosan indult, olvasmányos volt, szurkoltam a szereplőknek mindaddig, amíg el nem jutottak Görögországba és el nem olvastam a két, Szumire által hátrahagyott dokumentumot. Itt egy komoly törés történt a történetben.
A szereplők elkezdtek szétszéledni, belenyugodni az eseményekbe, mással foglalkozni. Nem egészen értem miért kellett belekeverni a szerető gyermekét és a bolti lopást, valamint miért jelent meg Miu ismét egy pillanatra...
Az utlolsó 10 oldalon kifejezetten idegesített az érzés, hogy milyen sok megválaszolatlan dolog van - ezzel ellentétben milyen kevés oldal. Amikor csak egy oldal volt hátra már a falra tudtam volna mászni.
Az utolsó oldalon volt egy feloldás, azonban nem volt teljes, meghagyta azt a lehetőséget, hogy a főszereplő (K) csak képzelte az egészet...
Miért volt véres a keze ?? Hol volt a lány?? Hogy került vissza ??
Azt hiszem egy másik író jól megélne abból, hogy a Murakami könyveiben elvarratlan szálakat szépen elvarrogatja és betölti a keletkezett űrt...
Kevés pozitívuma közül azonban megemlíteném, hogy rövid Japán múltamra támaszkodva jó volt érteni a városok és városrészek nevét, tudni merre járnak a szereplők.
2007.11.22. 16:49 spg
Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském!
3 komment
Címkék: könyv görögország japán leszbikus rhodosz murakami haruki tokió
2007.11.19. 13:26 spg
Potok, Chaim: A nevem Asher Lev
"Ha választanod kellene az esztétikai vakság és a morális vakság között, te melyiket választanád?" Mélyen felkavaró, zseniális regény egy kivételes tehetséggel megáldott, érzékeny fiúról, aki a lélek két birodalma - a ladovi (lubavicsi) haszid közösség Isten-vezérelte világa, és a művészet ugyancsak fanatikus, magányos és felőrlő világa - közt vergődik. És mindkettő tántoríthatatlan hűséget követel tőle.Chaim Potok az amerikai- és a világirodalom egyik legnagyobb alakja. Rabbi, irodalmár, filozófus. Regényei tudás, szépség és szeretet különös ötvözetei, melyek számos országban vezették hónapokig a bestsellerlistákat."A nevem Asher Lev. Az az Asher Lev, akiről az újságokban és a képeslapokban olvasnak, akiről annyi szó esik a vacsora- és koktélpartikon, a Brooklyni Feszületről elhíresült, legendás Lev. Vallásos zsidó vagyok. Igen. Hívő zsidók természetesen nem festenek feszületeket. Ami azt illeti, hívő zsidók egyáltalán nem festenek - úgy, ahogyan én. Szerfölött kemény szavakat írnak és mondanak rólam, vádakat koholnak ellenem: áruló vagyok, hitehagyott, öngyűlölő, a családom, a barátaim, a népem szégyene; másfelől, a keresztények szent és sérthetetlen eszméinek kigúnyolója, a nem zsidók által kétezer éve mélységesen tisztelt létformák istenkáromló kufárja. Nos, semmi efféle nem vagyok. Mindazonáltal teljes őszinteséggel megvallom, hogy vádlóim egészében véve nem tévednek: bizonyos szempontból csakugyan mindegyik vagyok...""Potok elismerten a családi élet és az amerikai zsidó érzésvilág felülmúlhatatlanul megindító krónikása" - Times Book Review"Életigenlő... lelket tápláló... mélyen szántó könyv emberségről, vallásról, művészetről." - Wall Street Journal
A kiválasztott után nem gondoltam, hogy hamarosan egy újabb Chaim Potok könyvet szeretnék olvasni. Most azonban TUDOM, hogy nem fogok kettőnél megállni.
Véletlenül kaptam kölcsön a könyvet egy vendégség alkalmával.
Asher Lev egy letehetetlen könyv.
Ismét bepillantást nyerhetünk egy zsidó közösség életébe, tanulva szokásaikat és kifejezéseiket. Kapunk egy pillantást a II. Világháború utáni történelemre - persze ismét a zsidó nép szemszögéből. (Számomra a könyv elolvasása után kapott tartalmat a ladovi zsidó valódi jelentése.)
A történet egy folyamatos vívódás apa és fia között, amelynek során az apa próbálja az általa helyesnek vélt útra "terelni" a fiút. A fiú akarja is a dolgot, de a benne megbúvó tehetség ezzel nem fér össze, haszontalan az apa szemében és emiatt folyamatos konfliktus van közöttük - amit ők is csak nehezen ismernek be.
A kettejük között egyensúlyozó anya próbálja ezeket a konfliktusokat feloldani, azonban nincs könnyű dolga.
Számomra mindig megdöbbentő a vallás azon ereje, amellyel minden más józan megfontolás fölé helyezkedve ráerőlteti magát az emberekre és könnyedén - saját igazságát megkérdőjelezhetetlennek tartva tesz tönkre sorsokat. (Persze ez egy szélsőséges eset, elnézést kérek minden vallásos embertől.)
Már kevés volt hátra a könyvből és látszott a végkifejlet, én azonban még mindig bíztam abbam, hogy happy end lesz. Próbáltam magamban kitalálni egy olyan feloldást, ami mindenkinek jó, de nem sikerült. Ennek ellenére az utolsó pillanatig bíztam benne, hogy a szerzőnek ez menni fog...
A végén azonban mégsem voltam szomorú, valahogy úgy éreztem, hogy a Rebbe meghozta azt a döntést, amit a fiúnak az egész könyv során nem sikerült.
Még egy hozadéka volt a könyvnek számomra: másnap a könyveboltban kezembe került néhány festészeti album és egy kicsit más szemmel tudtam a képekre nézni. Megmaradt bennem Jacob Kahn magyarázata, nézegettem a fényeket, a geometriai formákat, az ecsetkezelést.
1 komment
Címkék: könyv new york usa zsidó kölcsön chaim potok asher lev
2007.11.13. 11:42 spg
Streatfeild, Dominic: Kokain
Egy kábítószer hiteles története
Fegyverek, erőszak, puccsok, bűnözők, pénzhegyek és persze a kokain csillogása és misztikuma... Bármennyire igyekszik is az ember távol tartani magától, sokak életében - ha nem közvetlenül, akkor közvetve - felbukkan az áldott növényből készült, ezerszer elátkozott fehér por: a kokain. Mindenütt jelen volt és van ma is, az inkáktól a Harmadik Birodalmon át az amerikai kontinensig. Háboruk törtek ki miatta, hadvezérek, tudósok és művészek, gazdagok, átlagemberek és a legszegényebbek függtek tőle, politikusok, pártok és rezsimek bukását okozta. Végtelen gazdagság vagy szörnyűséges nyomor.
A kokainnak tényleg érdekes törénete van, ami nagyon régen kezdődik. Ennek megfelelően a köny is ott kezdőkik. Végigvezet a az inkák történetén, a hódítók problémáin, ahogy próbálják megérteni a kokalevelek rejtélyét, majd abbéli próbálkozásaikat, hogy hazavigyék valahogy és otthon felhasználják.
Kicsit furcsa, hogy több száz év távlatából a szerző mindig konkrétan meg tudta mondani, hogy ki és mikor csinálta a világon az egyes kokával kapcsolatos dolgokat először. Ez a túlzott magabiztosság egyébként később is megmaradt és számomra kissé hiteltelenné tette a történetet.
A történet folytatódik Európában, majd az Egyesült Államokon keresztül visszatérünk Dél-Amerikába.
A könyv dokumentumjellegénél fogva kicsit száraz, sok-sok név van benne a kolumbiai-perui-bolíviai drogbárós résznél (a spanyol nevek egyébként is mindig összemosódnak bennem...). Én azt hiszem, hogy egy kicsit több konkrét drogcsempészes-drogbárós kaland leírását vártam, gondolom ő is tervezett ilyeneket, de ennek az iparágnak egy fontos tulajdonsága az információk megtartása.
Összességében azonban egy jó könyv sok új információval - egy kicsit bő lére eresztve összeesküvéselméletekkel megspékelve.
A legnegatívabb dolog amit le tudok írni az a HVG könyveknek úgy tűnik a sajátossága (nem ez az első, ahol ezt tapasztalom): 5-10 oldalanként egy komoly elgépelés van a könyvben. Ezek engem nagyon tudnak zavarni, mert komolyan kizökkentenek az olvasás lendületéből.
2 komment
Címkék: könyv usa peru bolívia kolumbia dominic streatfield dokumentarista
2007.10.05. 18:13 spg
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
A Kafka a tengerparton hullámzó, nyugtalan textúrája két rendkívül színes és gubancos szálból szövődik össze. Az egyik páratlan vonulat (szó szerint értendő, mert a regény páratlan fejezetein húzódik végig) Tamura Kafka története, azé a tizenöt éves fiúé, aki az oidipuszi végzet elől megszökve anyja és nővére keresésére indul. A páros fejezetek hőse egy különös, félszeg, együgyű öregember, Nakata, aki sosem heverte ki második világháborús sérülését, és számára felfoghatatlanul sodródik a felnőtté válás magányával és bizonytalanságával küszködö Kafka felé. Ő a leghétköznapibb dolgok összefüggéseit sem érti, mégis sok olyan tulajdonsága van, amelyek rendkívülivé teszik. A két szál rafináltan és talányosan kapcsolja össze a tragédiában és komédiában, álmokban és csalóka tényekben, természetes és természetellenes szexben, fájdalomban és fergeteges humorban bővelkedő fejezeteket. Kalandok és rejtélyek könyve ez, amelyben az olvasó kíváncsiságát ingerlően bonyolódnak egymásba a történet "férfi-női, férfi-férfi és női-férfi" alakjai, és nekünk magunknak kell felemelnünk róluk az író fantáziadús kitérőivel ékesített, pompás takarót. Murakami Haruki a világ egyik legnépszerűbb kortárs szerzője, a mágikus realizmus kitűnő képviselője. Írásai álomszerűek, szürrealisztikusak, misztikusak, amelyekben még a valóságos tenyek is képesek a csalóka látszat szórakoztató és meghökkentő csapdájába ejteni az olvasót.
Erre ő ezt a könyvet javasolta.
Ezzel a könyvvel már többször is szemeztem a könyvesboltban, de a Kafka a címben valahol mindig megrettentett. Még nem bocsátottam meg neki a Kastély című könyvet. Vagyis inkább azt, hogy a Kastély című könyvnek nincs vége...
Ha értékelnem kellene a könyvet inkább mondanám rá hogy jó. Érdekes karakterek, kalandok szépen elmesélve. Nehéz letenni.
Vannak benne nagyon okos gondolatok, amik szöget ütöttek a fejembe. Sokszor azonban túlságosan elvonatkoztatott, teoretikus lett.
Én azonban sok lyukat találtam a történetben, ami az elolvasás után hiányérzetet teremtett bennem:
- mi történt valójában az emlékezetüket vesztett iskolásokkal
- miféle "szellem" mászott ki Nakata torkából halála után
- hová lett az apa, aki a nyitott kapu felé tartott és megküzdött a Varjúval
- halesők, piócaesők... miért?
Szólj hozzá!
Címkék: könyv japán murakami haruki
2007.10.01. 15:49 spg
Lázár Ervin: A manógyár
Az 1993-ban megjelent Manógyár című mesekönyv nyolc új mesével és csodás történettel bővült.
Szóval egy újabb Lázár Ervin mese...
Most már nincs mese, mindet el fogjuk olvasni, talán már nincs is olyan sok.
Én ezzel kevésbé voltam boldog, mint a korábbiakkal, a mesék sokszor igen furcsák/kurták voltak.
Az elején reméltem, hogy a beharangozott manókról lesz majd szó, minden mese egy-egy manónak a történetét írja le. Azonban a hivatalos leírás szerinti 8 új mese már teljesen más stílusban íródott.
Ráadásul miután megvettük kiderült, hogy a tesónak már megvan ez a könyv. Szerencsére becserélték egy másikra:
Hajrá Hapci király!